2016. november 6., vasárnap

Koraszülöttek világnapja ..közeleg a november 17., már itt is van újra.. :)

Ez pedig Neked, rutinos Kukcósként azt jelenti, hogy elkezdődhet az adománygyűjtés a babáknak. Nem csak most, de most különösen. Sok időnk már nincs, és ez részben abszolút az én lazaságom, hibám is. A főműsoridős munka kicsit lefagyasztotta az egyéb kapacitásaimat az elmúlt két hónapban. 


Ezek a könnyű-pehelysúlyú kis ketrecharcosok kisebbek többnyire az érkezésükkor, mint egy vekni kenyér, amit a család vacsiasztalára szánsz. Nem csak súlyban, hanem minden szempontból. Azért írom, hogy harcosok, mert ennek ellenére hatalmas küzdők. Régen, amikor a tudomány még nem adott esélyt és támogatást a harcukhoz, ezek a kicsikék elvesztek a számunkra. Ma már szerencsére ez nem így van, és ezért nagyon hálásnak kell lennünk a Gondviselésnek, a tudósoknak, és azoknak az egészségügyi dolgozóknak is, akik minden nap teljes tudásukkal azon dolgoznak, hogy a legideálisabb körülményeket biztosítsák a babák egészséges fejlődéséhez. 

Ne felejtsd el! 10 babából egy korábban érkezik...ez pedig nem kis szám. 

Akikről még mindenképpen beszélnem kell: a SZÜLŐK!  Csak így, csupa nagybetűvel. Várod a kisbabádat, hatalmas az öröm és a boldogság. Mindent megteszel, hogy tökéletesen fejlődjön a pocakodban, vigyázol magadra, Rá is. Beszeded a vitaminokat, pihensz, egészségesen eszel, nem a babavárás idejére időzíted a maratonfutást, gumiköteles ugrást. És egyszer csak baj van... vagy előre nem látott egészségügyi kockázat, vagy a baba állapota, az anya állapota, nem várt külső körülmény miatt a kisbabának azonnal meg kell születnie. Korán. Nagyon korán. Egy anyának fel kell dolgoznia a sokkot, hogy a sokat reklámozott születésélmények, és a megtervezett "program" helyett hirtelen minden elképzelést félre kell dobni. Nem az lesz a fő kérdés, hogy milyen színű ablakdísz illik majd a kiválasztott szőnyegekhez, hanem az, hogyan tudja megoldani, hogy minden lehetséges percét az inkubátor mellett töltse imádkozva, hogy minden rendben legyen, hogy nőjön, növekedjen, erősödjön a kicsi kincse. Minden nap egy győzelem, minden drót, cső lekerülése egy hatalmas ugrás a biztonságos hazatérés felé. Nagy küzdelem ez az Apának és az Anyának. 
"Van, aki sosem találkozik a hősével. Én életet adtam Neki!"

Néhányan megálmodták, hogy széppé és barátságosság, erőt és reményt adóvá kell tenni a szülők számára is ezt az időszakot. Vannak, akik ringató foglalkozásokat tartanak a szülőknek a koraszülött osztályokon, együtt énekelnek, gitároznak, mesélnek - nevetnek és sírnak Velük. Ilyenkor minden kontaktus fontos. Az Anya, Apa hangja, a beszédének dallama, az érintése, simogatása, ölelése, ha már lehet... 
Vannak, akik a babák környezetét teszik széppé, kedvessé inkubátor takarókkal, mókás és színes sapikkal, lepedőkkel, fészkekkel, előkékkel, felszerelik a koraszülött mentőket takarókkal, lepedőkkel, sapikkal, polipokat horgolnak, ruhát varrnak, adományt gyűjtenek. 

 Ahogy a kép mondja:

"Egy babának arra van szüksége, hogy szeressék.

A korababáknak és a beteg újszülötteknek harcolniuk kell.

Megszületik egy angyal és nyomot hagy sokunk szívében.

Nem számít, mennyire kicsi
Nem számít, mennyire nagy
Nem számít a születés
Nem számít a hely.

A babának pontosan ugyanarra van szükségük....

Szeretetre, melegre, komfortra és édes ölelésekre, hogy valaki a karjába vegye. "


Ha van már gyerkőcöd, akkor azért, ha még nincs, akkor azért kérlek, hogy segítsd, támogasd a korababákért harcoló szervezetek munkáját. Minden apró adomány számít. Még a megosztás is, hogy eljusson az információ mindenkinek, aki tud, akar és képes segíteni.