2015. február 23., hétfő

Álomhozó álomfogók

A facebook-on ma reggel debütált az "Édes álmok" kollekció, ahol kicsiknek és nagyoknak tervezett álomfogókkal fogtok találkozni. Ez már az első szelete azoknak az újdonságoknak, amivel tavaszra elő szeretnék kerülni, mint afféle horgomedve (és nem horgoLÓ) a barlangjából.

Az eredeti álomcsapdákat a csipeva indiánok készítették el, hogy megvédjék a szeretteiket az ártó szellemektől és a gonosz álmoktól. A törzs idősebb asszonyai bogyókkal pirosra festett fonalból hálót szőttek egy fakarikára és az újszülött gyermekek bölcsője fölé akasztották. Mindennek jelentősége és szerepe van egy ilyen védő amulettnél..

A kör a végtelenséget jelképezi, a Nap útját az égen, az örök körforgást. A piros hagyományosan óvja a viselőjét, nem engedi a közelébe azt, ami ártó szándékkal érkezik. Az álomcsapdák közepe mindig lyukas, mert a jó álmokat, szép gondolatokat és segítő szellemeket nem akarjuk kizárni az életünkből.
A tollak szimbolizálják a levegőt, a légzést.. mondanom sem kell, mennyire fontos és nagy jelentőséggel bír ez különösen a kisbabák esetén. A tollakkal óvták a gyermek légvételeit, és nem utolsó sorban remek mulatság volt nézegetni, ahogy a tollas díszeket lengette a szellő. 

Sokan hörögnek, amiért nem csak a magyar hagyományokhoz ragaszkodom, de én ezt másképp látom. Az indiánok kultúrája sem kevesebb vagy rosszabb, mint a miénk, és ebben a sokszor zord világban nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne használjunk fel mindent a saját magunk és szeretteink védelmére, amire csak lehetőségünk adódik. Egyrészt. Másrészt nem tartottam sosem szégyellnivalónak, ha az ember nálánál bölcsebbektől merít, az ősöket, a régmúlt szokásait, hagyományait hívja segítségül. Minden kultúrkörben megvan az igény arra, hogy vigyázzunk arra, ami a miénk, és valahol mindenhol felbukkan az is, hogy az éjszaka, a sötétség és az álmok órái veszélyesebbek. Talán azért, mert akkor nem melegít, nem világít az az életető Nap, akit a mi kultúránk is az istenek sorában tisztelt. És talán azért is, mert a sötétség, mint a fényesség ellentéte magában hordozza a rémítő dolgokat: gonosz, ártó, aljas lényeket. Gondolj csak bele.. aki éjjel, a sötétben sunnyog, többnyire nem jóban sántikál. :) Régen sem volt ez másként. Ennyit a rögtönzött, alacsony színvonalú művészettörténeti kiselőadásomról. :))

Jó ideje tervezem már, hogy nekem is kell ám saját álomcsapda, sokszor zaklatottak az éjszakáim. Biztos Te is voltál már úgy, hogy álmodtál valami nagyon cudart, és egyszerűen nem és nem sikerült felébredni belőle. Nem szerettem volna olyasmit, ami a népbolondító bazári tucatáru kategóriájába tartozik, mert az olyasmi varázsos erejében még én sem tudok hinni. Olyan szeretem volna, amit én készítek, és közben beleduruzsolom, beleszövöm, kötözöm, horgolom a személyes erőmet, így igazi védelmet ad majd nekünk. És másodlagosan még jól is mutat a lakásban. ;-) 

Háromféle módszerrel készítem a CMK álomfogóit. Igyekszem egyrészt figyelembe venni az autentikus indián hagyományokat színvilágban és a díszítéssel is. Ezek az álomcsapdák csomózásos technikával készülnek, tollat, köveket, és pamutot használok díszítésnek. 
Van olyan is (ilyen a mellékelt képen látható is), ahol a karikát horoglom körbe és befelé haladva pókhálószerűen horgolom meg a hálót. Ezeknek a daraboknak a díszítése még egésze közel áll az eredeti formákhoz, de már szabadabban értelmezve a jelképeket. A harmadik technikával készült álomcsapdák még ennél is szabadabb asszociációs rendszerben születnek.. vannak köztük bohókásabb, gyerekeknek való darabok, olyanok, ahol az előre elkészített horgolt "hálót" utólag varrom bele a karikába..de több karikából álló és színesebb darabok is készülnek. 

Ami mindegyik darabban közös:

  • lukas a közepe: egyszerűen nem tehetjük meg, hogy a jó álmokat, szeretgető gondolatokat is kizárjuk az életünkből.. szükségünk van a pozitív energiákra. :)
  • van benne valami piros.. egy kis piros sosem árt. Babonásnak tartasz? Lehet, hogy az vagyok, de azért nem nagy baj, ha távol tartjuk a "gonosz szellemeket" 
  • személyesen én készítem a legapróbb részletekig, figyelembe véve természetesen az egyéni igényeket, kéréseket is
  • mindegyikből csak egyetlen, utánozhatatlan darab készül, hasonló lehet, de ugyanolyat tudatosan nem fogok készíteni sosem
  • nem másolom le más munkáit.. ha máshol láttál valamit, amibe beleszerettél, akkor próbáld ezt annál a készítőnél beszerezni..csak remélni merem, hogy szeretni fogjátok annyira az én terveimet is, hogy nem kényszerítenétek másolásra. :)

Sokat rajzoltam, még többet terveztem. Szeretném, ha olyan jó fogadtatást kapna, amilyet megálmodtam neki. :) Jó lenne, ha sikerülne átadnom azt az érzést, ami bennem tombol, amióta kipattant az álomfogó gondolata a fejemből. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül. És persze kár is lenne tagadni, hogy nagyon hiszek az erejükben. Szerintem Te is érezni fogod, ahogy a kezedbe kerül egy-egy darab. ;-) Amióta megéreztem, hogy álomfogókat mindenképpen kell terveznem, szinte már küldetésemnek tekintem, hogy én így segítsek, adjak egy kis extra biztonságot, nyugalmat.. különösen azért fontos ez nekem, mert tudod, hogy én is édesanya vagyok. Nem egyszer előfordult már, hogy arra ébredtünk mindannyian, hogy a kisfiam vigasztalhatatlanul zokog, sír, nem tudom felébreszteni, alig tud kiszakadni az álomból.. nyugtalan, fel-fel sír egy éjjel akár 8-10x is. Úgy gondolom, hogy nincsenek véletlenek. Nyilván van okos tudományos magyarázat a csecsemő idegrendszerének fejlődéséről és az élmények feldolgozásáról. De arról is van, hogy hagyjuk csak sírni, az roppant jót tesz neki. Hát én nem hiszek ebben. Mi anyák ösztönösen érezzük, hogy a gyermekünknek szeretetre és gondoskodásra van szükséges. Elsősorban. És tudták, tudják ezt azok a természeti népek is, ahová nem tört még be a mindentjobbantudó, mindentmegzavaró civilizáció. Szóval legyen minden baba fölött álomfogó, én azt mondom. :) És nekünk, felnőtteknek sem árt.. annyi rossz hatás ér mindenkit a napjai során, hogy jó lenne az éjszakákat biztonságban tudni. Ugye? :)




Ezt az első álomfogót a saját kisbabámnak készítettem, és remélem, készíthetek a Te kisbabádnak, gyermekednek is egyet, hogy megóvd Őt minden nyugtalanító álomtól. Megígérem, hogy belevarázsolom egy anya minden óvó-féltő szeretetét, gondoskodását, hogy akkor is vigyázzák a csöppséged álmát, amikor nem vagy mellette.

Nem csak gyerekeknek.... ;-)

2015. február 15., vasárnap

Tavaszi szél vizet áááááraszt...

...virááágom, viiirááágom. :)

Mintha kicsit tavaszi hangulatban lennék. Na éppen csak egy kicsit. Vagy kicsit jobban. Kár lenne tagadni, hogy a tavasz a kedvenc évszakom. Egyszerűn érzem, ahogy forrni kezd tőle a vérem, kiolvadnak a megfagyott részecskéim. Élvezem, ahogy minden megtelik élettel, és én is újjászületek ilyenkor. Most is zsong a fejem a sok ötlettől, tervtől. 

Nagyon vágyom már arra, hogy ki lehessen menni a kertbe, és igazából ideje is van, mert a téli metszéseket meg kell csinálni, mielőtt felébrednek csipkerózsika-álmukból a fák, bokrok. Ez persze nem az én feladatom, én csak kibicelek hozzá, és takaros kis stócba rakom a levágott gallyakat, ágakat. Milyen jó lesz a belőlük rakott tűzön szalonnát sütni nyáron. :) Álmodozom? Igen...tudom. De fejben már ültettem, kiválasztottam két új csemetefát, és málnát is szeretnék idén. És már most el fogom vetni a magokat kis tejfölös poharakba, hogy időben kihajtsanak és megerősödjenek a kis palántáim. Mert ...

Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek; ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett. Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak. Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak. Ideje van a szaggatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek." (Prédikátor könyve 3,1-8)

Érezted már, hogy egyszerűen szétfeszít valami..legyen az egy terv, gondolat, ötlet? Először csak motoszkál, fel-fel tűnik néha. Aztán már egyre gyakrabban gondolsz rá, de még nem körvonalazódik ki igazán, csak a tettvágy lesz egyre erősebb. Ez a legnehezebb időszak az alkotási folyamatban. Hogy ilyenkor az ember ne sürgesse, ne akarja erőből, mert akkor az borítékolható és biztos kudarc. Az anyag sem szereti az erőszakot. Tehát várni kell. Várni, hogy letisztuljon, ülepedjen, formát öltsön..olyankor aztán megtelsz teremtő erővel. Igazi ihletett állapotban csoda dolgok születhetnek. Azt gondolhatod, nagy feneket kerítek ennek, mert mi lehet abban olyan nagy dolog, hogy nekiáll az ember készít valamit. Pedig tényleg nem így működik. Még akkor sem, ha egy konkrét dologról van szó és adott hozzá minden: a minta, a fonal, a méretek..csak neki kell ülni. Nem fog menni. Olyankor az ember aztán szenved. Mindent úgy csinál, ahogy szokta, mégsem megy. És akkor már egyre dühösebb, és minél dühösebb, annál kevésbé sikerül. Lehet bontani ötször, tízszer.. és nem megy, nem sikerül, míg az ember más utálja az egészet. Akkor félre kell tenni, és mást csinálni. Egy kedves ismerősöm ezt úgy fogalmazta meg, hogy ilyenkor el kell menni és végigverekedni a  várost, és ettől az élménytől megtisztulva már menni fog az alkotás is. :) Persze azért nem kell megijedni a környéknek, nekem nincsenek ilyen késztetésem (dehogy nincsenek, csak mégis hogy nézne már ki), úgyhogy más utat választok, de az mindenképpen egészen eltérő elfoglaltság. 

Most is tombolnak az ötletek, ha figyeltétek, már hetek óta a nagy tavaszi tervekről regélek..és talán most már ott tartok, hogy hamarosan eljutok az ülepedésig, tisztulásig. Ezt mutatja az a kis bagoly is, aki kiröppent a fejemből tegnap reggel.



Bagoly Samu már teljes tavaszi tollazatban pompázik. Napsárga, pisztácia zöld, és égkék fonalat választottam hozzá, a csőre pedig faragott fa gombból készült. Egész apró bagolyfióka még, a repülést is csak szokja. Ezt persze a csillárok és a poharak bánják. De annyi baj legyen. Samu már Melindáé, de a tesók még befogadókat keresnek. Ha szeretnél egy kis horgolt baglyot befogadni, akkor ne habozz megkeresni. Én már nem bírok velük. :)

A paraméterek:

Anyaga: 100 % pamut fonal, fa gomb és biztonsági szemek
Töltet: szintetikus töltőanyag
Mérete: kb. 7 centi
Kezelése: jól bírja a mosógépet, de nem árt előtte kispárnába vagy mosózsákba csomagolni, nehogy beakadjon valahová a szeme, csőre.

Használhatod kabalának, kérheted kulcstartó karikán, vagy csak egyszerűen felültetheted az íróasztalodra, hogy munka közben is mosolyt csalhasson az arcodra. Két éves kor alatti gyerkőcnek ebben a formában nem ajánlom, mert nem teljesen bababiztos, de természetesen bababarát kivitelben is elkészülhet. :)


Szóval Bagoly Samu már a horgolt Rágcsajószágot csapatát erősíti, akik között további baglyok, nyuszik, elefánik, macik és mindenféle horgolt cukiságok is fel fognak bukkanni igazán tavaszi színekben és kiegészítőkkel. Mutatom, milyen kincseket szereztem be hozzá:


És még több gomb, mütyürke, szalag és tarka filcanyagok:






Meséljétek el, hogy Ti mire készültök így a tavaszt várva.. vannak nagy terveitek vagy nagyon várt tevékenységeitek?
 

2015. február 5., csütörtök

Mai dühöngésem tárgya: miért kerül minden babaholmi csillió fabatkába?

Régen piszkál már ez a téma, és szerintem előbb vagy utóbb mindenki kiakad rajta, akinek gyereke van. Sőt..törvényszerűen nem is egyszer. És még az is, aki alapvetően nem a kenyéren spórolja ki a babaholmikat. 

Azt már nem is mondom, hogy egy csomag pelenka 4-5 ezer forint, ami egy hasmenéses időszakban mondjuk 4 nap alatt elfogy. Azt sem mondom, hogy a popsitörlő darabára 8-12 forint. Szóval egy csomag 5-600 Ft. A bébiételek ára 300-600 Ft.. Ebből elfogy egy nap 3 legalább.. ha finnyás a baba, akkor több is. Mondhatod, hogy jobban megéri, ha főzöl.. persze. Ha csak tésztát, répát, kruplit főzöl, húst nem, gyümölcsöt télen csak mértékkel, és ennyi. Arról nem is beszélve, hogy az ember előre főz éjszaka, vagy megpróbál 10 perc alatt összemókolni valamit, amíg a kisbabáját leköti a törés-zúzás. :D



De ugorjunk tovább oda, ahol a mai dühöngésem kezdődött. Az előbb felsoroltakba már lassan bele is törődtem. Időszerű volt venni 1-2 pár cipedlit a morzsababának, mert 16 hónapos és olyan ügyesen menetel a lakásban, mint egy kis birodalmi lépegető, de a tutyikat nem tűri meg a lábán. Amíg a baba csak hempereg, nincs gond. Horgolsz neki egy pár mamuszt, és azzal kihúzza egy darabig, úgyis csak dísznek kell kb. Na de most.. hiába, cipőt kellett venni. Kaptunk a tesóméktól egy zsákkal, de persze semmi nem jó, mert szegény morzsababa megörökölte anya-apa cipólábát. Szóval semmibe ne fér bele, ami egy átlag tappancsra megfelel. Vettünk neki először egy makisat. Az jó volt a lépkedésre idebent, de alkalmatlan minden másra. Ráadásul ez sem volt tökéletes, állandóan felborult benne. (Arról már nem is beszélve, hogy az én kisfiam tökélyre fejlesztette a cipőlevételt..20 másodperc alatt már repülnek is a totyogók :D) 

Szóval most sikerült találni egy szandit, ami tökéletes lesz bentre, és egy kinti magas szárút, ami tartja a bokáját is. Na mennyiért? Darabját egy tízesért.. aha.. 10 ezer kemény csengő magyar forint egy fél tenyérnyi valamiért. :) 

Úgy gondolom, hogy pályát tévesztettem. Babacipőket kellene gyártanom nagy tételben csillió fityingért. :))
 Ehelyett nagyon sok tervem van a tavaszra, készül az új Morzsapocok kollekció a babáknak, és a Rágcsajószágok családja is új szorongatni valókkal bővül.

Úgy döntöttem, hogy ez lesz a feszültséglevezetés legjobb módja, és csodaszép horgolt és kötött babasapkákat, játékokat, ruhácskákat és cipőket fogok hozni Nektek, ami ár-érték arányban sem veri ki a biztosítékot senkinek. Mit szóltok? ;-)