2015. szeptember 9., szerda

Jön a zimankó...előkerülnek a gyapjúholmik

Te észrevetted már, hogy igencsak hűvösek a reggelek-esték? Tegnap hirtelen kellett (volna) elindulnom az autóval, és meglepődtem, amikor nem sikerült, ugyanis olyan mértékben bepárásodott, hogy előbb körbe kellett törölgetni és átláthatóvá tenni az ablakokat... Kicsit el is kenődtem. Viszont találtam rögvest egy jó okot a vidámságra. 

Előkerülhetnek végre az igazán nagyágyú vastag, puha és meleg fonalak. :) Hát nem szuper?

Mesélj, mi lapul a szekrényedben! ;-) Szereted a gyapjú holmikat? Vagy hiperérzékeny a bőröd? 

Mindig gondban voltam a különböző bundás állatok gyapjából készült fonalakkal, mert egyszerűen nekem valahogy mindig szúr... sokáig nem volt kivétel. Most ott tartok, hogy vannak gyártók, és néhány fonal (igazából a nagyon vékony, kendőnek való fonalak), amit már megtűrök a bőrömön. Épp ezért összeszedtem néhány okosságot, ha Te is bizonytalan vagy az anyagválasztásban. 


(Shrek, a lázadó bárány... - forrás metropol.hu)



Az alap egyértelműen a birkagyapjú. Ennek csillió verziója kapható ma már, nem csak a klasszikus iszonyatosan szúrós, durva fonalak, amiből bármi készült, az finom meleg lett, de ember legyen a talpán, aki elviselte magán. :))

Már i.e. 7000 körül is használták, ismerték a gyapjút, és vannak régészeti emlékek arról, hogy háziasították a juhot a bundájáért. Jelenleg Ausztrália és Kína a legnagyobb gyapjú-előállítók a világon. Magyarországon az 1700-as évek végén kezdték a tenyészteni a merinói juhokat, melyek gyapja a korábban ismerteknél sokkal finomabb volt, de a mi éghajlati viszonyaink nem igazán ideálisak ennek a fajtának.

Mostanában kifejezetten nagy lelkesedést vált ki a kézművesekből az autentikus gyapjúfeldolgozás, mint tevékenység, ezért - bár néhány éve ritkaságnak számított - ma már széles választékot találsz kézzel festett, kézzel font kezeletlen kézműves gyapjúfonalakból. Egészen vékony, csipkekendőkhöz való fonalakat, art sodrásúakat (ezek eltérő szálvastagsággal vannak elkészítve) és egészen extrém egyszálas natúr gyapjúkötegeket. Erről mutatok egy cikket is itt, mert megdöbbentett, amikor először megláttam. A cikkben egy Anna nevű hölgy munkásságát mutatják be, aki extrém vastag gyapjúkötegekből készít hatalmas tűvel takarót, pulcsikat. Kíváncsi vagy a véleményemre? Jópofák ezek a takarók, de nekem itthonra nem kellene...inkább mutogatni való, mint használható. Tudod...mint az elefánt. Szép, szép...de mit kezdenék vele a nappaliban?! Mi a gondom vele? A natúr, kezeletlen gyapjúnak juhakol szaga/illata van. Nagyon természetes, de hát na... az istállószag nem illik a hálószobába. Ez a takaró garantáltan szúrós, akkor meg nem szívesen bújnék bele. Szöszös. És elképzelni sem tudom, hogyan lehet mosni. A mosógépbe nem fér be. És a gyapjú irtó kényes... nagyon gyorsan megfilcesedik, összemegy. Te mit gondolsz? Bevállalnál egy ilyet otthonra? :))

Nagyon elterjedt mostanában nálunk is az alpaka gyapjának felhasználása a fonalgyártásban. 

(a Nyírjesi Füvészkert és Vadasparkban fotóztam őkelmét a tavasszal)
 
Mivel volt szerencsém megsimogatni ezt a bohókás kis jószágot, saját tapasztalatból tudom elmesélni, hogy valami elképesztően puha, finom gyapja van, szóval teljesen megértem azokat, akik a belőle készült fonalakért rajonganak. A bébialpaka bundája pedig még ennél is finomabb. Nem kell megijedni, ezeket a dél-amerikai teveféléket (Peru, Bolívia és Chile területén él a világ alpakáinak 99 %-a) sem éri semmilyen sérelem a gyapjú eltávolításával. Sőt... Az alpakát is nyírják, többnyire kétévente, de az igazán finom gyapjúhoz fésüléssel jutnak hozzá. Fésülgetik, fésülgetik, míg a puha alsó szálak beleragadnak a fésűbe (nagyjából úgy néz ki, mint amivel a szobacicákat szokták vedléskor bundátlanítani).
Az alpaka gyapja sokkal könnyebb, finomabb és puhább a juh gyapjánál, ezért előszeretettel készítenek bele különös finomságot igénylő babaholmikat is, mivel egyáltalán nem szúrós.

Én mindig inkább ezt a gyapjúfonalat javaslom azoknak, akik ragaszkodnak a természetes gyapjúhoz, amikor sálat, sapit vagy más meleg holmit választanak.





 

2015. szeptember 6., vasárnap

Minden rosszat el tudok képzelni magamról....de HIÁBA! ;))

Még jánykoromban gőzerővel gyűjtöttem az idézeteket, szállóigéket, graffiti szövegeket. Ez még mindig az ajtómon van, és mivel átlépte már a 10. életévét is, nincs szíven megválni tőle (és a társaitól sem).

Az elmúlt két hétben ismerkedős játékot játszottunk a Facebookon. Nagy öröm volt látni, hogy ilyen sokan velem játszottatok, és rengeteg érdekes dolgot tudtam meg Rólatok. Az egyik legfontosabb talán éppen az, hogy ha különbözünk is egymástól, az alapvető értékeink, vágyaink, álmaink hasonlóak.. és hogy az életünkben nagyon fontos szerepet tölt be a család. :)

Ezzel én sem vagyok másképp. Ki az az én? Ha rendszeres olvasója vagy a blognak, akkor már találkozhattál néhány képpel, történetekkel rólam, a családomról, a munkámról... 



A képen tehát Morzsababa és én az egri várban, ami a tavalyi nyaralásunk egyik kedvenc helye volt (nekem már kicsi korom óta nagy kedvenc).

Remélem, nem idézek elő most tömeges leiratkozást az oldalról... ;-)

A blog bemutatkozó soraiban már igazából elárultam a lényeges infókat, ezekben azóta sincs változás, pedig igen nagy divat manapság átírni a múltat újra és újra... én inkább a jövőmön szeretek dolgozni. Több, kevesebb sikerrel.

A cicamamaság nálam egy életérzés, a lényem egyik oldala. Magában foglalja mindazokat a minőségeket, melyek értéket jelentenek nekem emberként, nőként, anyaként.

A saját bőrömön is megtapasztaltam, mennyire kiszolgáltatottá válunk a saját természetünktől, biológiánktól, hormonjainktól, érzéseinktől, és ez ráébresztett arra, hogy szeretnék ezekben az élethelyzetekben segítséget nyújtani a magam módján, talán csak pusztán azzal, hogy nyitok egy kis kuckót, cicamama kuckóját, ahol önmagunk lehetünk, feltehetjük a kérdéseinket, vihoghatunk-érzelmezhetünk-sírdogálhatunk egy sort, és közben foglalkozhatunk csupa olyan dologgal, ami boldoggá tesz bennünket, és közvetett vagy közvetlen módon a családunkat is.

Ezért készítem a horgolt-kötött apróságaimat, legyen az egy jópofa sapi, sál, kendő vagy rágcsajószág... mert tudom, hogy Neked, aki Nő vagy, esetleg már Anya is, fontos, hogy kiváló minőségű, tökéletes dolgokkal vedd körül Magad és a családodat. Szeretném, ha ez olyan luxus lenne, amiről tudod, hogy igazán megengedheted magadnak!

Az álomcsapdák
sem új szerelem...mindig vonzott a misztikum, a varázslat, és történelemszerető emberként a letűnt korok kultúrája, meséi. Az indián mondakör, hagyományok egyik legszebbike szerintem az, hogy a törzsek idősebb asszonyai (egy matriarchális kultúrában ennek mindig súlya van) készítenek a szeretet erejével, a szimbólumok felhasználásával olyan erős védelmet az éppen megérkező apró emberpalántának, amivel megóvhatják mindentől, ami árthat. Legyen az ártó szellem, gonosz álom, rossz gondolat, szándék, átok. Nem tudom, Te miben hiszel. Megegyezhetünk abban, hogy abban azért nőként többnyire hiszünk, hogy a szeretettel vagy épp rossz szándékkal kimondott gondolatnak teremtő ereje van?

Az első álomcsapdát a saját kisfiamnak készítettem el. Egyszerűen nem tudtam kitalálni, hogy miért kell sírva éjszakánként akár 5-6 alkalommal, vagy még többször. Én mindig sírva, zokogva. Mire gondol ilyenkor egy anya? Hogy biztosan a foga. Akkor a sok élmény. A sötétség. Hogy nem vagy mellette. Hogy megijedt. Rosszat álmodott. Megijedt? Rosszat álmodott?? Hű... hát az simán lehet... akkor talán tenni kellene valamit. Régóta motoszkált a fejemben, hogy én magam is elkészíthetném az álomcsapdánkat, de ez csak afféle motoszka gondolat volt. Biztosan ismered. Ami csak fúr, piszkál, helyezkedik és az alkalmas pillanatokra vár. A én lélekalélekből barátnőm volt az, aki fenékbe billentett, mikor azt mondta, hogy "de hát te, mint tündérkirálylány, mi a francért nem teszel valamit, hogy megvédd a családod, ha tudod, hogy segíthetnél??". No hát keresetlen szavakért és jelzőkért nem kell a szomszédba mennie, az tény. És mielőtt elkattintasz...nem képzelem magamról, hogy tündérkirálylány vagy. Már vagy 20 éve.  :D

Szóval összekombináltam az álomcsapdákat, a gondolataimat, és a rendelkezésre álló technikákat-eszközöket, és megszületett az első. Nem szeretek úgy álomcsapdák készíteni, hogy nem tudom, kihez és hová kerül. Ha mégis készítek, akkor elképzelem, hogy kinek szánom...Éppen azért, mert abban hiszek, hogy csak személyre szabottan működik igazán jól. Ha elmondod, Neked miért fontos. Hogy mi bánt. Mi a történeted...hová szeretnéd tenni. Kinek szánod. Melyik színt érzed közel magadhoz. Van -e olyan szimbólum, amiről mindig tudtad, hogy hozzád tartozik.. Így működik ez. :)

Mi még a fontos nekem? A korababák ügye - segíteni a családoknak, babáknak, intézményeknek. Támogatni a magam módján. Azért, mert az én picikém is korán érkezett, bár hála az Őrangyalainak, nem túl korán, és épen, egészségesen. De azért megrémültünk, volt néhány nehéz napunk, és plusz feladatokkal, extra odafigyeléssel, gondoskodással teli hónapunk. Éppen ezért a szívügyemnek érzem, és minden lehetséges módon támogatom. Tavaly szerveztünk itt az oldalon ruha- és adománygyűjtést, és idén is sor kerül erre (hamarosan ki is írom a részleteket), de persze év közben is szívesen veszünk mindenféle támogatást, ha Neked is fontos, hogy segíts ezeknek a morzsányi kis hősöknek és az Anyukájuknak, Apukájuknak.

Hát ez ilyen vagyok én...ugye azért nem fájt annyira? :))


2015. szeptember 1., kedd

25 szuper dolog, amiért szeretjük az őszt ;-)

Ha ősz, akkor sokunknak tutira a nyálkás napok, a koránsötét, az eső, és a nyár végi szomorúság jut az eszébe. Hiába szeretem az őszt, azért a meleg, hosszú nappalokat én is megtartanám. :)) Én ilyenkor mindig nagy késztetést érzek, hogy előszedjem a vaskosabb fonalaimat és seregszemlét tartsak. A végén általában kiderül, hogy pont olyan gombócok nincsenek, amire éppen vágynék.. jó ürügy a vásárlásra. De ha ősz, akkor legalább egy sálat, vagy egy kendőt mindenképpen készíteni kell. ;-)

Hozzá tartozik a dologhoz, hogy nem tudom, miért alakult így, de tegnap, a naptári nyár utolsó napján voltunk először strandolni a kisfiammal idén. Már belátom, hogy elcsesztem a lépést, mert nagyon jól érzetük magunkat, úgyhogy jövőre okosabb leszek. ;-)

(forrás: Pinterest)


Összegyűjtöttem Neked 25 okot arra, hogy ne búslakodj, és megtaláld az ősz szépségeit is..

1. szüret... végre lehet szőlőt, almát szedni, és a szüret nagy buli, ne hagyd ki!
2. finom illatú gyertyák
3. forralt bor és ami az új szupersztár nálam: forró, fűszeres alma vagy körte cider ....nyammnyammm
4. hosszú séták az erdőben, parkban
5. elő lehet szedni a kendőket, stólákat, sálakat
6. sörfesztiválok
7. leárazások mindenhol
8. finom almás lepényt, pitét sütni és még melegen megenni
9. őrült színkavalkád
10. ugrálni a levelek között
11. forró csoki
12. gesztenyegyűjtés... készíts figurákat, mint gyerekkorodban, vagy csak tedd egy tálba
13. röptess papírsárkányt
14. élvezni a napsütést anélkül, hogy megártana
15. ellátogatni egy gyógyfürdőbe...végre be lehet merészkedni a forró vízbe is
16. tökfaragás
17. kötni egy puha sálat
18. tobozokat gyűjteni
19. színes leveleket lepréselni
20. olvasni egy bögre forró teával
21. pattogatott kukorica és mozimaraton ... otthon
22. összebújni a takaró alatt
23. őszi dekorációt készíteni mindenféléből, amit találsz
24. hosszú hétvége valami csodás helyen
25. csókolózni az esőben


Folytasd a sort bátran, és oszd meg velem, hogy szerinted miért is szeretjük annyira az őszt. ;)