2015. január 31., szombat

Vigyázat, hörcsög a házban - függőségeim története

A nagy keleti bölcsek elmondják, hogy nincs szükségünk másra, mint önmagunk társaságára. A tárgyak,  a szokások a földhöz, az anyagi világhoz láncolnak. Egy igazi bölcs mindig növényi létformát választ magának.. csak annyit eszik, hogy ne haljon éhen. Nem vagy csak nagyon keveset mozog. Elmélkedik, átadja magát a világ, a természet folyásának. Persze hová lenne a világ, ha mindenki csak fotoszintetizálna....

Én bátran vállalom, hogy vannak függőségeim. Büszke persze nem vagyok rá, mert azt szerintem Te is érzed, hogy ami függés, az leláncolás is egyben. Az egyensúly megtalálása, a mértéktartás mindenben szerintem a kulcs. De terelek..húzom az időt, hátha akkor mégsem kell leírnom, mennyire rossz vagyok. :)

Szerintem a hörcsögölés az egyik legrosszabb emberi tulajdonság és bizonyos szempontból én sem vagyok ettől mentes. Az alapja a vegytiszta birtoklási vágy. Éreztétek már azt, hogy abból, ami tetszik, amit szeretsz, minden kell? És nem kölcsönbe kell, hanem a polcra. Ha pedig megvan, akkor istenments kidobni, elajándékozni? 

Hogy én mit hörcsögölök?

- mintákat, mintaleírásokat, inspiráló képeket
- fonalat minden mennyiségben
- könyvet... saját könyvtáram van itthon.. :)) (a tesóm ide jár kölcsönözni :D)
- jó minőségű edényeket és késeket és bögréket
- szalagot, rongydarabokat, szép papírokat

Folytathatnám a sort..  felismerheted magadban a hörcsögöt, ha képtelen vagy megválni ruhadaraboktól, amikről pontosan tudod, hogy sosem fogod felvenni. Ha nem tudsz dokumentumokat törölni a gépről, mert hát azt egyszer Te írtad, és hátha kell még valamire. Ha akkor is megveszel mindenféle különleges alapanyagot akár a konyhába, akár a hobbidhoz, ha épp aktuálisan még fogalmad sincs, hogy mire fogod felhasználni, és egyáltalán.. amikor mindent félreteszel, őrizgetsz merjóleszazmégvalamire. :)

Az év elején nagyon szépen végigmentem a vállalásaimon. Szortíroztam ruhát, fonalat, újságot. Persze nem fogom ám abbahagyni. És tudod miért? Hihetetlen sziklák gördülnek le az emberről, ahogy kidobálja a kacatokat, a használhatatlan vagy sosem használt cuccokat. Olyan, mintha hirtelen átszellőztetnéd a lelked, elméd és a gondolataidat. 

Őrületesen felszabadító érzés! :)

A másik nagy bűnöm a Pinterest.. Ismered? A tesóm mutatta meg még tavaly nyáron.. először csak néztem, nézegettem, és ha már annyira erősködött, letöltöttem a telefonomra. Hatalmas hiba volt. Kezdetben nem tudtam mit kezdeni vele, nem értettem, hogy ez igazából mire jó? Hogyan fogok én keresgélni rajta, és különben is..minek? Aztán egyszer csináltam egy táblát, mert horgolt könyvjelzőket kerestem.. Ahogy nézelődtem, egy csomó érdekes dolgot láttam, és már indult is a lavina. Nem mondom, hogy minden nap nézelődöm, de amikor igen, akkor 1-2 óra úgy száll el, hogy észre sem vettem. És máris ipari mennyiségű "majdegyszermegcsinálom" jellegű képet gyűjtöttem össze magamnak. 
De talán ez az egyik olyan dolog, amit a legkevésbé sajnálok. Elég felnézni néhanap, amikor épp ötlethiányban szenvedek, vagy csak egyszerűen érzem, hogy egy munkámnál valami hiányzik. Mindig találok az elmentett dolgaim között vagy mások tábláin érdekességeket, vagy épp csak egy kis részletet, ami inspirál, továbblendít, és új ötletekkel tölt fel. 

Te használod a Pinterestet? Nyitottam egy profilt a CMK-nak is, így ott meg tudom mutatni Neked, mind dolgoztam mostanában, mi az, ami inspirál, mi az, amit tervezek, és ami feldob, foglalkoztat, motivál. 

Keressétek a Cicamama Kuckóját, kövessetek, ajánljatok nekem újabb mintákat és mutassátok meg, Nektek mi tetszik éppen.  

2015. január 25., vasárnap

Mert azért főzni is "muszáj"

Sőt...ha őszinte akarok lenni - és miért ne akarnék -, akkor be kell vallanom, hogy a kézművesség, az alkotás, a teremtés nálam az étellel kezdődött. Még egészen csepertyű voltam, amikor már Anya körül vacakoltam, szerettem játszani a konyhai eszközökkel, szerettem, hogy Anya mindig megengedte, hogy segítsünk Neki. El tudjátok képzelni, mekkora segítség egy láb alatt lévő óvodás a konyhában? :D De biztosan ennek köszönhető, hogy előbb tudtam rántottát sütni, mint stabilan olvasni.

Kezdetben vala a sámli, mint az én szakácsművészetem legfőbb eszköze. Ugyanis enélkül nem értem fel a gáztűzhelyet. Aki most azt gondolta magában, hogy most sincs ez másképp, az rögvest vonuljon a sarokba vezekelni. Különösen vonatkozik ez a családomra. És irgumburgum. Na.. Szóval akkoriban mindent sámlin állva készítettem el. Volt, ami jól sikerült, volt persze olyan is, ami kevésbé, de a lelkesedés mindenesetre az elmúlt évtizedekben is töretlen maradt. Így felnőtt fejjel csodálom Édesanyám bátorságát, hogy csont nélkül odaengedett minden veszélyes tárgyhoz. Persze eleinte felügyelettel, de 8-10 évesen teljesen egyedül begyújthattam a gázt, használhattam a robotgépet, vagdalhattam, amit akartam.. És amin mostanában sokszor megdöbbenünk a tesómmal, hogy 5-6 évesen simán elküldött a boltba valamit venni, ami épp elfogyott. Senki nem pánikolt attól, hogy ugyanvajon mi történhet velem azon a kb. 2x400 méteren. Nem tudom eldönteni, hogy az annyira más világ volt, vagy csak simán másképp álltak a szülők a gyerekekhez... Bár talán mindkettő benne van. Az emberek nem voltam annyira közönyösek, figyeltek a gyerekekre, a boltos nem akart átverni, annál inkább segíteni. És mi is bátrabbak, önállóbbak voltunk talán. 

Kedvenc boltosom "Mucikám" volt. Az igazi nevét nem tudom, de meghatározó élmény gyerekkoromban, ahogy állt a szalámis és húsos pult mögött, a haja a feje tetején hatalmas kontyban, fülig ért a szája, és mindenkit mucikámnak hívott, akit kedvelt. És elég sokunkat kedvelt. :)) A cicák-kutyák nagy barátja volt. Kérés nélkül söpört papírba a szalámivégeket, és suttogta oda, hogy tedd csak el, a kutyuskáknak/cicuskáknak küldöm. :) A szalámivégek néha akár 10 centisek is voltak, de hát a cicuskáknak minden járt. ;-)

Mostanában is szívesen főzök. És talán éppen az ízek imádata, a főzés rituáléjának szeretete az, ami miatt képtelen vagyok átállni erre a fitnesshörcsög életmódra. Ezzel senkit nem akartam ám megbántani, abszolút az én hibám, hogy ez nekem nem megy. Na nem mintha bánnám. Mert hát a mártásba igenis vaj kell. És a süteménybe cukor..hát na. :)

Ehhez jött néhány éve az új szenvedély, a befőzés. A tesóm ennek igazán a mestere, ahogy a süteményeknek és tortáknak is, de azért én is szeretek belekontárkodni a lekvárfőzésbe és a lecsók, mártások elkészítésébe. :)



Frittata (mindet megettük...jófélevolt ;-) )


2015. január 22., csütörtök

Rágcsajószágok babamancsba

Tudom, és már hintem is a hamut a fejemre, de a horgolás mellett a blogolás kicsit háttérbe szorult az elmúlt napokban.. Nálunk totális elektrokáosz volt, és nagyjából újra kellett vezetékelni a házat, így internet is csak mutatóban volt. De legalább volt idő dolgozni. ;-)

Elkészült két megrendelt nyuszisapi: egy kéket Benettnek, egy barnát pedig Noelnek készítettem. :) A sapik természetesen nem indulhattak el  egyedül a hosszú útra, mindenképpen kellett melléjük egy kis kíséret is. Igazam van? Ki hallott már egyedül kóricáló nyuszikról?! Noel nyusziját Bagoly Berci kísérte, Benett nyuszijának Mangó, a szürke elefánt lett a társa. 

Az elefánttartás többnyire kockázatokkal jár... főleg, ha az ember porcelánboltot üzemeltet. De mindenképpen megéri, hiszen egy szürke ormányos mindig jól jön a háznál. Hogy miért?

- Szánkó elé fogni ugyan nem lehet, de szívesen elkísér egy kis téli sétára is.
- A puha fánifüleit kifejezetten elalváskönnyítő rágcsálásra tervezték.
- Keveset eszik, pár mázsa banánnal is beéri.
- Lakásban, sőt akár babaágyban is remekül tartható.
- Sosem iszik...na jó, ünnepnapokon kortyol néhányat a teásüvegből.

És egyébként is.. elefántot tartani csúcsjó. Micsoda kérdés ez?

Szóval Mangó most Benetthez utazik, de a tesói szívesen beköltöznek Hozzátok is. 


A képen már láthatjátok az új logómat is, amit Ági tervezett (a facebookon Eredet néven találjátok meg és a tervezés mellett csodaszép ékszereket is készít). Én imádom, mert annyira eltalálta azt, amit nekünk a Cicamama Kuckója jelent. :) 

Mit kell tudni még Mangóról?

Technika: horgolás
Fonal: Drops Paris (a fehér szegény Mercan)
Fonalszükséglet: bő fél gombóc
Belseje: szintetikus töltőanyag, ami nem áll össze, és nem bújik át a szálak között. 
Mérete: kb. 12 centi



Bagoly Berci a szuperokos és még annál is puhább Rágcsabaglyok családjába tartozik. Tökéletesen bababarát - ahogy Mangó is-, semmi nincs rajta, ami lerágható vagy lenyelhető lenne. Viszont megrágható, dajkálható, éjszaka őrszolgálatra tökéletesen alkalmas, és elfér az apró kis pajtása mancsában is. Beláthatjátok, hogy csupa jó tulajdonsággal rendelkezik. Azt már mondanom sem kell, hogy természetesen szobatiszta, nem élezi a csőrét a bútorokon, nem repked a lámpa körül, és nem hurcol be mindenféle félig rágott egeret a lábtörlőre.. ;)

Mit kell tudni még Bagoly Berciről?

Technika: horgolás
Fonal: Alize Cotton Gold
Fonalszükséglet: néhány méter
Belseje: szintetikus töltőanyag, ami nem áll össze, és nem bújik át a szálak között. 
Mérete: kb. 10 centi


Mindketten jól bírják a mosógép nevű vidámparkos mulatságot, szóval bátran meghempergethetitek őket a délutáni tejpépben. ;-)

2015. január 11., vasárnap

Jön a farkas... :)

Engedve a nyomásnak elkészítettem végre az ősz óta ígérgetett farkasos sapit, vagyis inkább kapucnis sálat a tesómnak. Belekezdtem már egyébként korábban is, de rájöttem, hogy nem lesz megfelelő a méretezés, ezért az a verzió még mindig bontásra vár... 

Szóval akkor lássuk a medvét.. vagyis a farkast:


 Kicsit "fonalzabálós" projekt volt, mert maga a sál rész két teljes gombócot megevett és a sapi rész szintén, bár ott arányaiban inkább a szürke fogyott. De nézzük a részleteket..

Minta: Well Ravelled tervezése
Fonal: Himalaya Everyday Big szürke, fekete és fehér
Technika: horgolás
Tűméret: A sálhoz 7,5ös bambusz tű, a sapihoz 8as, a fülekhez pedig 5,5es
Fonalszükséglet: 2 gombóc fekete, 2.5 gombóc szürke, fél gombóc fehér

Az volt a tapasztalatom, hogy a minta megtartásával végül túl keskeny lett a sál és talán rövid is, bár igazság szerint ha ennél hosszabb lenne, és többször lehetne körbetekerni, az elég fojtogató érzés ebben a fonalvastagságban. Melegnek meleg, bár erről a gazdája tudna igazán nyilatkozni. :) A minta jól követhető volt, de az az igazság, hogy nem volt arányban az ára a kapott tartalommal. Ha még egyszer gondolkodnék rajta, akkor meghorgolnám saját elképzelés alapján, és nagyjából pontosan ugyanezt kapnám. Kezdő horgolóknak ajánlom a mintát, nekik biztosan hatalmas segítség, mert elég részletesen, fotókkal dokumentálva bemutatja a készítés menetét. Viszont pont annál a résznél nem segít, ahol véleményem szerint indokolt lenne, és ez a kezdés..

A kezdéshez a rugalmasság megtartása miatt és talán azért is, hogy szép, egyenletes és egyforma széleket kapjunk FDC-ket javasol a tervező. Ez Foundation Double Crochet...tehát olyan egyráhajtásos pálca, ami az alapozást szolgálja. A technikát onnan ismerem, hogy a kedvenc waffel stitch mintám bemutatója (egy úriember) ezzel a módszerrel szedi fel a kezdősort a sálhoz, és igen alaposan megtanítja a technikáját. :) Itt most kifejezetten egy erről szóló bemutató videót nézhettek meg.. fogok készíteni egyet magyarul is, mert talán jobban érthető.

A mintához elég ismerni az egyráhajtásos pálcát és a láncszemet, más nem is kell hozzá. Lehet persze bonyolítani azzal, hogy a pálcákat melyik szálba öltjük, de igazán nincs jelentősége, mert nem ad hozzá annyit a végeredményhez. Nekem kellett hozzá kb. 10 óra, míg elkészültem, de mentségemre legyen mondva, hogy volt "segítségem" is és az éjszaka, olvasólámpánál horgolás fekete fonallal sem könnyíti meg az ilyesmit. :)

Ezt a fotót nem tudom kihagyni, és megmutatom, hogyan kergette ez a gaz Farkas az én kicsi Nyuszimat...


Legyen szép vasárnapotok ezután a szeles éjszaka után!

2015. január 6., kedd

Babasapik CMK módra

Úgy gondolom, hogy a sapkák megérnek egy külön posztot, mert igazán nagy kedvenceim. Megmondom őszintén, hogy nem igazán szeretem, amikor a tucattrendnek megfelelő sapkát kér valaki tőlem, mert attól valahogy mindig ideges leszek.. nem én terveztem, másolom, mindenki csinálja, mindenki hordja.. viszketek tőle, na. 

Mindig nagy öröm nekem, amikor valaki rám bízza, hogy milyen sapkát készítek, megbeszéljük a színeket, a fonalakat, és elmondja az elképzeléseit, de nem köti meg teljesen a kezem. Nadalmával beszélgettünk valamelyik este arról, hogy a pontos előírások valahogy robotizálják az embert, nem jó érzés alkotóként tulajdonképpen szalagmunkát végezni. Amivel önmagával semmi baj nincs, és nem is szeretnék senkit megbántani, csak éppen az veszik el, amiért az ember egyedi kézműves terméket szeretne. :)

Kezdjük a legfrissebbel, ami A még "tűmeleg" nyuszisapi, mert tegnap éjszaka varrtam fel végre a füleket. Elmondanám, hogy utóbbiak elkészítése majdnem több időbe került, mint maga a sapi. :)) A modell természetesen a kisfiam, a legifjabbik nyusziúr a családban, és a sapi is direkt neki készült. Szerintem cukker lett, de a fotózást utálta. Minden tiszteletem a gyerek és babafotósoknak, mert komolyan lihegősre izzadtam, mire sikerült 60 képből 3 közepesen elmosódottat összehozni. :)


A "Gyöngyvirág sapi" nagy kedvenc volt tavaly év végén...hasonló, de nem ugyanolyan verzióban többet is készítettem belőle. Ők a legcukibbak:




Ikerlányoknak készült a két, színes virágokkal és csiszolt gyöngyökkel díszített szupermeleg fülessapi. Jó messzire, Németország hűvös-hegyes részére küldtem őket. :)


Koraszülött babának készült egy a reliefpálcákkal csinosított kis sapi. A következők szintén a KORE felhívására készült a kis harcosoknak.







Felnőtt méretben és a kedvenc Everyday Big fonalamból horgoltam ezt a sapi-nyakmelegítő szettet. Virággal díszítettem a most nagyon "trendi" puffstitch technikával. :)


 Itt pedig a korábban már mutatott lila sapik egyike, de ezúttal a kisfiamon :D Csak azért, hogy lássátok, mit kell kiállnia mellettem. :))


Nagyon szeretek babamindenféléket készíteni. Most épp Patrik mellényén és egy játékcsaládon dolgozom. Ha elkészültem velük, azonnal hozom. ;-)

2015. január 5., hétfő

Leltár - minden, amin mostanában dolgoztam :)

Hajszás-hajrás volt az év vége, így itt elmaradt a horgolt mindenfélék bemutatása, de pótolni még mindig nem késő. ;)

A Karácsony előtti időszak nagyon gyorsan elment, és a felét sem tudtam megvalósítani persze annak, amit terveztem. Ahogy az lenni szokott, hiába szóltam jó előre, hogy mindenki időben találja ki, mit szeretne, azért mindig becsúszik néhány későn eszmélő. Azért nem sok minden maradt ki, ami meg mégis, az ráért. :)

Készült két könyvborító Mercan fonalból, ami puha, finoman fénylő, bambusz hatású fonal, így egészen kiválóan mutatott belőle ez a csipkemintás megoldás. A minta elnevezése írisz és tulajdonképpen két sor ismétlődéséből áll (egyráhajtásos pálcák és rövidpálcák). Egyszerű, de nagyon mutatós. Minden borító kapott a közepébe egy könyvjelzőt is. Az egyiket egy réz masnival, a másikat gyöngyökkel díszítettem. 

A könyvmolyoknak kedvezve könyvjelzőket is horgoltam. A rendelésnek megfelelően baglyost, cicást és virágot készítettem. A fonal tulajdonképpen az a rusztikusan kemény, kicsit durva, natúr színű felvetőfonal, amit direkt hasonló projektekhez választottam. Van tartása, mégis könnyű vele dolgozni. A szemeknek apró kásagyöngyöt varrtam fel.









Sapkát horgoltam gyapjú-akril kevert szálas fonalból (50-50%), bézs színben. Puha is, meleg is, és éppen passzol a tavaly készült nyakmelegítőhöz. :)


Gömböcligeti Tóbiás nyúlúrfi a kisfiam játszótársa. Egyelőre még alvósat és fojtogatósat szeretnek játszani, de azért így is sok kalandban van részük. Hamarosan érkezik a többi kispajtás is, és a kalandozásik története. Bízom benne, hogy azt is szeretettel fogadjátok, ahogy eddig mindent, amit mutattam. :)


 Himalaya Mercan Batik fonalból horgoltam ezt a harántcsíkos körsálat. Vastag lett, puha, meleg és olyan gyönyörű színei vannak, hogy megsajdul a szívem az ősz után. Pont olyan mint a vadszőlő varázslatos vibrálása az őszi napfényben, amikor nem hiszed el, hogy ez már a vége, és hamarosan minden sáros, latyakos, havas lesz, hiszen ha ilyen színekkel tombol valami, nem lehet, hogy távozni készül.. Azért az élményt sikerült átmenteni ebbe a puhaságba, és most hordhatjuk Anyával felváltva..mikor melyikünk a gyorsabb. ;-)



Befejeztem végre a Szeder kendőmet is. 25 deka Mercan Batik fonalat használtam fel hozzá. A mintát Szilágyi Andrea készítette és a Gombolyag magazin első számában jelent meg. Hatalmas, beburkolózós, nagyon szerethető kendő lett belőle. Igazi sálkendő, amit körbetekergethetsz a nyakadon, és aztán jöhetnek a farkasordító hidegek, Te már tutira nem fázol meg, arról nem is beszélve, hogy ennek a fonalkombinációnak is szépséges színei vannak. ;-) A minta egyszerű, jól követhető, kezdő horgolók is belevághatnak bátran. 




Ha úgy tűnik, hogy sokat használom a Mercant, akkor jól látod, mert egyszerűen sokoldalú és imádatos fonal. Nagyon szeretek vele dolgozni, mert könnyen kezelhető, megfelelő vastagságú, nem bolyhos, nem szöszöl, meleg, puha, bambuszosan selymes, miközben nagy strapabírású, babacuccoknak is remek. Szóval nálam az egyik nagy libling. :))


2015. január 4., vasárnap

Hohohohóóóóó

No...akkor annak mondanám, aki háttal ül az ablaknak, hozzánk is megérkezett az idei tél első hóesése. Éjszaka még eső esett, az szépen megfagyott, és ennek a tetejére érkezett hajnalban a porcukor. Holle anyó finoman adagolta az áldást, a jég nagyobb problémát okozott. 

Mondtam már, hogy utálom a telet és a havat? Ami azért gáz, mert síelni és szánkózni kifejezetten szeretek..ahhoz meg pechemre hó is kell. Igazából nem is a havazással van nekem gondom, hanem azzal, hogy képtelenség ilyenkor biztonságosan közlekedni. Mondjuk, ha lenne egy jó kis vastag hótakaró, ami megmaradna hetekig..azt például szeretném, és igazán az tenne jót a földeknek és a növényeknek is. Az erdei állatoknak már kevésbé, de legalább nem ébrednének a tavasz illúziójára kéthetente a nógrádi medvék. Nincs is mit csodálkozni azon, hogy agresszívek lesznek, amikor rájönnek, hogy az egész csak egy oltári nagy átverés volt.. Én is az vagyok, ha felébredek az éjszaka közepén arra, hogy reggel van, aztán rájövök, hogy hát még nagyon nincs.. :))

Szóval mutatom, mi a baj:


Az éjszaka esett jó már latyakos trutyivá olvadt a napsütésben és a plusz 5 fokban. Ez persze éjjel majd faszányosan lefagy... de addig is két dologra nem alkalmas: szánkózásra és hóemberezésre. Innentől pedig csupán bosszantó, funkciótlan, zavaró, és nagyjából ennyi.

Régen, amikor rendes hó is volt, még síeltünk is az utcában. Akkor kereszteltük el a fehér kisautómat Hópelyhesre, mert Ő volt a mi lovacskánk... Egyikünk vezetett, a másik kettő meg kapaszkodott a vonóhorogra akasztott kötélbe, és már száguldottunk is. Apa kiabált, hogy "Gyíí, Pelyhes! Gyííí lovacska!". (merthogy a joringezést eregetileg lovakkal űzték..ló vagy lovas szán vontatta, repítette a sítalpakon álló boldogokat.) 





Debreceni fiatalok megoldották ezt szánkóval... de látod ugye Te is, mennyire fantasztikusan mesés dolog lehet ez?! Ilyenre vágyódom én is...

Megelégednék azért azzal is, ami gyerekkorunk kedvence volt a domboldalon csúszkálás után. Apa a szánkót kötötte a kocsi után, anya felült a végére, mi ketten elé, és egy elhagyatott útszakaszon órákig szánkóztunk így. Imádtuk, visítottunk, nevettünk, ropogósra fagytunk, de sosem fogom elfelejteni azt a felhőtlen boldogságot. 

Ha már hó, akkor viszont neki is látok mintákat keresgélni, mert ha már ilyen szupercicamód átválogattam és típus szerint rendszereztem a fonalaimat, ideje lenne a tél és a hó örömére gyártani néhány téli cuccot is. :)) Például teljesíthetném a tesómnak tett ígéretemet, és kreálhatnék neki egy most menő farkasos sapit. Minden meggyőződésem ellenére persze, mert egyszerűen utálom ezt a majom trendmániát, nem szeretek olyan dolgokat készíteni, amit nem én találok ki, hanem egyszerűen csillió darab van belőle a városban. De azért persze megcsinálom. Befejezem a kisfiam nyuszisapiját is a szééép nagy fülekkel. :) A többit hamarosan megmutatom... 

Ti mi mindent terveztek ilyenkor télen? Vannak tipikus téli elfoglaltságaitok?