No...akkor annak mondanám, aki háttal ül az ablaknak, hozzánk is megérkezett az idei tél első hóesése. Éjszaka még eső esett, az szépen megfagyott, és ennek a tetejére érkezett hajnalban a porcukor. Holle anyó finoman adagolta az áldást, a jég nagyobb problémát okozott.
Mondtam már, hogy utálom a telet és a havat? Ami azért gáz, mert síelni és szánkózni kifejezetten szeretek..ahhoz meg pechemre hó is kell. Igazából nem is a havazással van nekem gondom, hanem azzal, hogy képtelenség ilyenkor biztonságosan közlekedni. Mondjuk, ha lenne egy jó kis vastag hótakaró, ami megmaradna hetekig..azt például szeretném, és igazán az tenne jót a földeknek és a növényeknek is. Az erdei állatoknak már kevésbé, de legalább nem ébrednének a tavasz illúziójára kéthetente a nógrádi medvék. Nincs is mit csodálkozni azon, hogy agresszívek lesznek, amikor rájönnek, hogy az egész csak egy oltári nagy átverés volt.. Én is az vagyok, ha felébredek az éjszaka közepén arra, hogy reggel van, aztán rájövök, hogy hát még nagyon nincs.. :))
Szóval mutatom, mi a baj:
Az éjszaka esett jó már latyakos trutyivá olvadt a napsütésben és a plusz 5 fokban. Ez persze éjjel majd faszányosan lefagy... de addig is két dologra nem alkalmas: szánkózásra és hóemberezésre. Innentől pedig csupán bosszantó, funkciótlan, zavaró, és nagyjából ennyi.
Régen, amikor rendes hó is volt, még síeltünk is az utcában. Akkor kereszteltük el a fehér kisautómat Hópelyhesre, mert Ő volt a mi lovacskánk... Egyikünk vezetett, a másik kettő meg kapaszkodott a vonóhorogra akasztott kötélbe, és már száguldottunk is. Apa kiabált, hogy "Gyíí, Pelyhes! Gyííí lovacska!". (merthogy a joringezést eregetileg lovakkal űzték..ló vagy lovas szán vontatta, repítette a sítalpakon álló boldogokat.)
Debreceni fiatalok megoldották ezt szánkóval... de látod ugye Te is, mennyire fantasztikusan mesés dolog lehet ez?! Ilyenre vágyódom én is...
Megelégednék azért azzal is, ami gyerekkorunk kedvence volt a domboldalon csúszkálás után. Apa a szánkót kötötte a kocsi után, anya felült a végére, mi ketten elé, és egy elhagyatott útszakaszon órákig szánkóztunk így. Imádtuk, visítottunk, nevettünk, ropogósra fagytunk, de sosem fogom elfelejteni azt a felhőtlen boldogságot.
Ha már hó, akkor viszont neki is látok mintákat keresgélni, mert ha már ilyen szupercicamód átválogattam és típus szerint rendszereztem a fonalaimat, ideje lenne a tél és a hó örömére gyártani néhány téli cuccot is. :)) Például teljesíthetném a tesómnak tett ígéretemet, és kreálhatnék neki egy most menő farkasos sapit. Minden meggyőződésem ellenére persze, mert egyszerűen utálom ezt a majom trendmániát, nem szeretek olyan dolgokat készíteni, amit nem én találok ki, hanem egyszerűen csillió darab van belőle a városban. De azért persze megcsinálom. Befejezem a kisfiam nyuszisapiját is a szééép nagy fülekkel. :) A többit hamarosan megmutatom...
Ti mi mindent terveztek ilyenkor télen? Vannak tipikus téli elfoglaltságaitok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése