Szeptemberben nagyon bátor és botor voltam, mert vállaltam, hogy részt veszek egy tesztkötésben. Kislány tunikát kellett kötni a tervező leírása és instrukciói alapján. Egy nagyon cuki, fodros, raglános ujjmegoldású fazont képzeljetek el. Sikeresen választottam fonalat (Alize Bella, ami pamutfonal, vékony, puha, babaruhákhoz is ideális), mert bár a színe tökéletesen passzol ahhoz, amit elgondoltam, de olyan mocsok vékony, hogy csak 3-as tűvel lehetett nekiállni. Azt tudni kell rólam, hogy amihez 4-esnél kisebb tű kell, annak én neki sem állok, annyira utálom ezt a minitűvel ezer szem-végtelen sorok kombót. Nem tehetek róla, na. Tetéztem a bajt azzal, hogy vállaltam még arra a hónapra más munkát is, nem keveset, így nem is sikerült befejeznem a tesztkötést időre, amihez ezúton is gratulálok (Szilvási Elvira után szabadon, by Munkaügyek).
Itt tartok most:
Befejezem persze lassan, de képet nem mutathatok róla egyelőre, mivel top secret besorolású, és egerek után kötnek, ha mégiscsak elkotyogom a lényeget. A minta mindenesetre megvásárolható lesz, és én ajánlom is jó szívvel, mert tényleg csini kis darab készülhet belőle.
Életem első raglános darabját kötöttem meg ezzel egyébként, és igazán nem volt nehéz, pedig nagyon be voltam rezelve tőle, megmondom őszintén. A kötésjelölőnél nekem hurokra kötött piros fonalak váltak be legjobban. Megvettem anno én is drágán a csilli-villi, kötőtűre kapcsolható, színes, meg csudaszuper kötésjelölőket, de állandóan beleakad a fonal, kihúzza a szálat, a kezem akad bele, rossz a fogása.. Végül a fonaldarabok sokkal jobban beváltak.
A tunika eleje rövidített soros (a nyaknál kezdünk), így volt alkalmam kamatoztatni a ten stitch takarónál szerzett hatalmas rutinomat. Írok később erről a takaróról, mert kifejezetten szeretem készíteni, de mondanom sem kell, hogy lassan fél éve nem fejezetem be. Nyugtassatok meg, hogy nem vagyok egyedül a százezer megkezdett, de mindig csak félretett dologgal.
Egyébként a tunika nagy része már körben van kötve, szóval semmi varrás, semmi utólagos vacakolás, ami igazán kényelmes. Ezt a kötésmódot még szoknom kell, illetve nem is magát a kötésmódot, hanem azt, hogy másképp viselkednek a minták, és nem mindegy, hogy az összekapcsolás után merre indulsz el a sorokkal, mert nekem pár sort vissza kellett bontanom, amikor a rossz irányválasztás miatt lustakötéses sorokat sikerült előállítanom. Nagy tanulság nekem az is, hogy nincs itthon elég rövid tűm. Mármint aminek rövid a damilja. Ezeket a körben kötött dolgokat képtelenség szépen megoldani hosszabb damillal, a magic loop (a kötőtű damiljának hurkolása, és azon a szemek szétosztása) meg nekem még nem evidencia, így csak bosszankodom rajta.
Amint kész van, és mutathatom, ígérem, teszek fel róla több képet, és addigra remélem, már az új tulajdonosa is küld pár fotót használat közben, mert ezt már tényleg nem akarom szegény kisfiamon fotózni..ki tudja, milyen lelki töréseket okozok neki így is a sok rózsaszín, virágmintás sapival és szoknyával, amiket rajta szoktam tesztelni. :)
