Cicamama a koraszülöttekért

A koraszülöttek világnapját november 17-én ünnepeljük, és ennek okán, ürügyén mi is szeretnénk tenni valami fontosat, mint Micimackó azon a bizonyos egy napon. (Akinek kimaradt a gyermekkorából az itt megkukkanthatja.)

Mindig foglalkoztatott az a fantasztikus orvosi, tudományos eredmény, mely lehetővé tette, hogy a korábban csak félretett icipici apróságoknak is tudunk ma már esélyt adni az életre ebben a sokszor zord, mégis gyönyörű kinti világban. Én hiszek abban, hogy ilyenkor ezer meg egy őrangyal, védelmező jószellem (ki miben hisz) őrzi a kicsi lélek minden percét, és ha csak egy pici esély is van rá, akkor ők megtartják ezeket a morzsababákat az életnek. Sokan gondolkodnak persze úgy, hogy aki ennyire korán érkezik, az menjen csak, mert biztosan alkalmatlan az életre. Szerintem meg nem vagyunk istenek, hogy döntést hozzunk, nem létezik már a Tajgetosz, és ez nem a középkor. Mindenkinek helye van az életben, akinek megadatott a születés lehetősége, ne mi akarjuk meghatározni, hogy kinek engedjük meg, hogy maradjon. Hiszem azt is, hogy nem véletlenek ezek a tudományos eredmények, vezeti valaki az orvosok kezét, gondolatait, és ezért ilyen sikeresek a gyógyításban, a babák megmentésében. A koraszülött osztályon dolgozó orvosok, nővérek ezen felül is külön kategóriába tartoznak nálam...ők földi angyalok, akik különös figyelemmel, mérhetetlen sok szeretettel gondoskodnak a babákról, mamákról, családokról. Sosem sajnálják az időt, hogy végigsimítsak egy-egy bababuksin, mondjanak valami biztatót a családnak.

Személyesen is érintett vagyok - mondhatom nyugodtan, hogy a legszerencsésebbek egyikeként - , bár nem szívesen emlékszem arra az aggodalommal teli pár napra. A kisfiam toxémia miatt sürgősségi császárral érkezett egy hónappal korábban, mint ahogy papírforma szerint "kellett" volna. Nem volt az a tipikus korababa a maga 4120 grammos súlyával és 56 centis hosszával, mégis volt ok az aggodalomra, vagy a kórház biztosította túl, nem tudom...a Cerny mentősök közreműködésével került a SOTE PIC (koraszülött intenzív) osztályára, ahol valóban nem sokat, csak három napot töltött megfigyelésen, aztán visszakaphattam. Sokkos három nap volt, de annyi jót, kedvességet tapasztaltam a SOTE Klinika és a mentősök részéről, hogy igazán megkönnyítették a várakozást.Úgy érzem, hogy tartozom annyival minden mentőangyalnak, hogy most megpróbálok én is visszaadni nekik abból a segítségből, amit Tőlük kaptam, és kapott még sok-sok édesanya, család és pici baba. 

2012-es felmérés szerint ma minden tizedik magyar baba a 37. hét előtt, tehát koraszülöttként születik. Ennek számos oka van, de persze ezek inkább rizikótényezőként ismertek, a valóság sok esetben felülírja ezeket a forgatókönyveket. Hazánk nem tartozik ebből a szempontból a legrosszabb országok közé, mivel a WHO felmérései szerint 184 országgal készült felmérésben a 119. helyen állunk, az azonban elmondható, hogy a koraszülések száma folyamatosan, mintegy évi fél százalékkal emelkedik itthon és világszerte is, ebből következően népbetegségnek tekinthető. Bár még mindig lehetne javítani az arányokon, ma már elmondható az UNICEF adatai alapján, hogy az 1000 gramm körüli súllyal érkező koraszülöttek 90% -a jó eséllyel indul a túlélésért folytatott harcban. Tudunk a világon persze ennél jelentősen kisebb súllyal született, és jól fejlődő, túlélő kis harcosról is, és a tudomány, az eszközök, a lehetőségek fejlődésével ez a szám is emelkedik évről évre. (forrás: WHO statisztikák)

Benjamin Miller fotográfus készített egy megható és persze megrázó videót a koraszülött kisfia első évéről, aki a 5 és fél hónaposan, a kiírt időpont előtt 3,5 hónappal született meg 680 grammos súllyal. Ma már jól vannak, ami hatalmas öröm a családnak, és erőt adnak azoknak, akik még küzdenek a babájukért.

(Csak akkor nézd meg, ha nem félsz a könnyektől, de ígérem, a vége határozottan hepiendes, és nevetős.)

A koraszülött osztályok és a koraszülöttek, gyermekek mentésével, ápolásával foglalkozók állandó problémaként jelzik, hogy bár az orvosi felszerelésük természetesen adott, de mindig lehetne még több eszközt, hasznos felszerelést vásárolni az elhasználódottak helyett. Ez olyan nagy tétel, hogy csak nagyvállalatok bevonásával, vagy hatalmas civil összefogással valósítható meg. 

Kerestem a lehetőséget, hogy mi aprócska pontok hogyan tudnánk segíteni, és így találtam rá arra a csoportra, akik összefogják az ország összes koraszülött osztályának felszerelés-igényét, ide értve a mentősöket is. Állandó hiány van aprócska ruhákból, sapikból, inkubátor fészekből, takarókból és kicsi ruhákból. A textilpelenka is fogyó eszköz. Egy ilyen pici baba sokszor alig nagyobb egy barbinál, képtelenség ruhát vásárolni rájuk, és az állandó, fokozott fertőtlenítés is amortizálja a készleteket.

Úgy gondoltuk, hogy mi is szervezünk egy kis gyűjtést a koraszülött babák számára, és összedolgozva ezzel a csoporttal eljuttatjuk a mi csomagunkat is november 17-én az osztályokra és a mentősöknek. Egyedül persze kevesek vagyunk, így Rátok is nagy szükségünk van. Mit szólnátok egy nagy-naagy akcióhoz? A részletekkel hamarosan jelentkezem. 

Nálam elkészült az első "fecske", azaz korababa sapi 28 centi átmérőjű fejecskére, ami még mindig csak akkorka, hogy a sapit fel tudtam próbálni egy almára a kertünkből, koraszülött méretben azonban már a felső határ, a kórházból hazaindulók mérete. (Fogj a kezedbe egy közepes almát...ugye milyen icipici?)