Minden rosszat el tudok képzelni magamról....de HIÁBA! ;))

Még jánykoromban gőzerővel gyűjtöttem az idézeteket, szállóigéket, graffiti szövegeket. Ez még mindig az ajtómon van, és mivel átlépte már a 10. életévét is, nincs szíven megválni tőle (és a társaitól sem).

Az elmúlt két hétben ismerkedős játékot játszottunk a Facebookon. Nagy öröm volt látni, hogy ilyen sokan velem játszottatok, és rengeteg érdekes dolgot tudtam meg Rólatok. Az egyik legfontosabb talán éppen az, hogy ha különbözünk is egymástól, az alapvető értékeink, vágyaink, álmaink hasonlóak.. és hogy az életünkben nagyon fontos szerepet tölt be a család. :)

Ezzel én sem vagyok másképp. Ki az az én? Ha rendszeres olvasója vagy a blognak, akkor már találkozhattál néhány képpel, történetekkel rólam, a családomról, a munkámról... 

A képen tehát Morzsababa és én az egri várban, ami a tavalyi nyaralásunk egyik kedvenc helye volt (nekem már kicsi korom óta nagy kedvenc).

Remélem, nem idézek elő most tömeges leiratkozást az oldalról... ;-)

A blog bemutatkozó soraiban már igazából elárultam a lényeges infókat, ezekben azóta sincs változás, pedig igen nagy divat manapság átírni a múltat újra és újra... én inkább a jövőmön szeretek dolgozni. Több, kevesebb sikerrel.

A cicamamaság nálam egy életérzés, a lényem egyik oldala. Magában foglalja mindazokat a minőségeket, melyek értéket jelentenek nekem emberként, nőként, anyaként.

A saját bőrömön is megtapasztaltam, mennyire kiszolgáltatottá válunk a saját természetünktől, biológiánktól, hormonjainktól, érzéseinktől, és ez ráébresztett arra, hogy szeretnék ezekben az élethelyzetekben segítséget nyújtani a magam módján, talán csak pusztán azzal, hogy nyitok egy kis kuckót, cicamama kuckóját, ahol önmagunk lehetünk, feltehetjük a kérdéseinket, vihoghatunk-érzelmezhetünk-sírdogálhatunk egy sort, és közben foglalkozhatunk csupa olyan dologgal, ami boldoggá tesz bennünket, és közvetett vagy közvetlen módon a családunkat is.

Ezért készítem a horgolt-kötött apróságaimat, legyen az egy jópofa sapi, sál, kendő vagy rágcsajószág... mert tudom, hogy Neked, aki Nő vagy, esetleg már Anya is, fontos, hogy kiváló minőségű, tökéletes dolgokkal vedd körül Magad és a családodat. Szeretném, ha ez olyan luxus lenne, amiről tudod, hogy igazán megengedheted magadnak!

Az álomcsapdák sem új szerelem...mindig vonzott a misztikum, a varázslat, és történelemszerető emberként a letűnt korok kultúrája, meséi. Az indián mondakör, hagyományok egyik legszebbike szerintem az, hogy a törzsek idősebb asszonyai (egy matriarchális kultúrában ennek mindig súlya van) készítenek a szeretet erejével, a szimbólumok felhasználásával olyan erős védelmet az éppen megérkező apró emberpalántának, amivel megóvhatják mindentől, ami árthat. Legyen az ártó szellem, gonosz álom, rossz gondolat, szándék, átok. Nem tudom, Te miben hiszel. Megegyezhetünk abban, hogy abban azért nőként többnyire hiszünk, hogy a szeretettel vagy épp rossz szándékkal kimondott gondolatnak teremtő ereje van?

Az első álomcsapdát a saját kisfiamnak készítettem el. Egyszerűen nem tudtam kitalálni, hogy miért kell sírva éjszakánként akár 5-6 alkalommal, vagy még többször. Én mindig sírva, zokogva. Mire gondol ilyenkor egy anya? Hogy biztosan a foga. Akkor a sok élmény. A sötétség. Hogy nem vagy mellette. Hogy megijedt. Rosszat álmodott. Megijedt? Rosszat álmodott?? Hű... hát az simán lehet... akkor talán tenni kellene valamit. Régóta motoszkált a fejemben, hogy én magam is elkészíthetném az álomcsapdánkat, de ez csak afféle motoszka gondolat volt. Biztosan ismered. Ami csak fúr, piszkál, helyezkedik és az alkalmas pillanatokra vár. A én lélekalélekből barátnőm volt az, aki fenékbe billentett, mikor azt mondta, hogy "de hát te, mint tündérkirálylány, mi a francért nem teszel valamit, hogy megvédd a családod, ha tudod, hogy segíthetnél??". No hát keresetlen szavakért és jelzőkért nem kell a szomszédba mennie, az tény. És mielőtt elkattintasz...nem képzelem magamról, hogy tündérkirálylány vagy. Már vagy 20 éve.  :D

Szóval összekombináltam az álomcsapdákat, a gondolataimat, és a rendelkezésre álló technikákat-eszközöket, és megszületett az első. Nem szeretek úgy álomcsapdák készíteni, hogy nem tudom, kihez és hová kerül. Ha mégis készítek, akkor elképzelem, hogy kinek szánom...Éppen azért, mert abban hiszek, hogy csak személyre szabottan működik igazán jól. Ha elmondod, Neked miért fontos. Hogy mi bánt. Mi a történeted...hová szeretnéd tenni. Kinek szánod. Melyik színt érzed közel magadhoz. Van -e olyan szimbólum, amiről mindig tudtad, hogy hozzád tartozik.. Így működik ez. :)

Mi még a fontos nekem? A korababák ügye - segíteni a családoknak, babáknak, intézményeknek. Támogatni a magam módján. Azért, mert az én picikém is korán érkezett, bár hála az Őrangyalainak, nem túl korán, és épen, egészségesen. De azért megrémültünk, volt néhány nehéz napunk, és plusz feladatokkal, extra odafigyeléssel, gondoskodással teli hónapunk. Éppen ezért a szívügyemnek érzem, és minden lehetséges módon támogatom. Tavaly szerveztünk itt az oldalon ruha- és adománygyűjtést, és idén is sor kerül erre (hamarosan ki is írom a részleteket), de persze év közben is szívesen veszünk mindenféle támogatást, ha Neked is fontos, hogy segíts ezeknek a morzsányi kis hősöknek és az Anyukájuknak, Apukájuknak.

Hát ez ilyen vagyok én...ugye azért nem fájt annyira? :))