Jön a zimankó...előkerülnek a gyapjúholmik

Te észrevetted már, hogy igencsak hűvösek a reggelek-esték? Tegnap hirtelen kellett (volna) elindulnom az autóval, és meglepődtem, amikor nem sikerült, ugyanis olyan mértékben bepárásodott, hogy előbb körbe kellett törölgetni és átláthatóvá tenni az ablakokat... Kicsit el is kenődtem. Viszont találtam rögvest egy jó okot a vidámságra. 

Előkerülhetnek végre az igazán nagyágyú vastag, puha és meleg fonalak. :) Hát nem szuper?

Mesélj, mi lapul a szekrényedben! ;-) Szereted a gyapjú holmikat? Vagy hiperérzékeny a bőröd? 

Mindig gondban voltam a különböző bundás állatok gyapjából készült fonalakkal, mert egyszerűen nekem valahogy mindig szúr... sokáig nem volt kivétel. Most ott tartok, hogy vannak gyártók, és néhány fonal (igazából a nagyon vékony, kendőnek való fonalak), amit már megtűrök a bőrömön. Épp ezért összeszedtem néhány okosságot, ha Te is bizonytalan vagy az anyagválasztásban. 

(Shrek, a lázadó bárány... - forrás metropol.hu)

Az alap egyértelműen a birkagyapjú. Ennek csillió verziója kapható ma már, nem csak a klasszikus iszonyatosan szúrós, durva fonalak, amiből bármi készült, az finom meleg lett, de ember legyen a talpán, aki elviselte magán. :))

Már i.e. 7000 körül is használták, ismerték a gyapjút, és vannak régészeti emlékek arról, hogy háziasították a juhot a bundájáért. Jelenleg Ausztrália és Kína a legnagyobb gyapjú-előállítók a világon. Magyarországon az 1700-as évek végén kezdték a tenyészteni a merinói juhokat, melyek gyapja a korábban ismerteknél sokkal finomabb volt, de a mi éghajlati viszonyaink nem igazán ideálisak ennek a fajtának.

Mostanában kifejezetten nagy lelkesedést vált ki a kézművesekből az autentikus gyapjúfeldolgozás, mint tevékenység, ezért - bár néhány éve ritkaságnak számított - ma már széles választékot találsz kézzel festett, kézzel font kezeletlen kézműves gyapjúfonalakból. Egészen vékony, csipkekendőkhöz való fonalakat, art sodrásúakat (ezek eltérő szálvastagsággal vannak elkészítve) és egészen extrém egyszálas natúr gyapjúkötegeket. Erről mutatok egy cikket is itt, mert megdöbbentett, amikor először megláttam. A cikkben egy Anna nevű hölgy munkásságát mutatják be, aki extrém vastag gyapjúkötegekből készít hatalmas tűvel takarót, pulcsikat. Kíváncsi vagy a véleményemre? Jópofák ezek a takarók, de nekem itthonra nem kellene...inkább mutogatni való, mint használható. Tudod...mint az elefánt. Szép, szép...de mit kezdenék vele a nappaliban?! Mi a gondom vele? A natúr, kezeletlen gyapjúnak juhakol szaga/illata van. Nagyon természetes, de hát na... az istállószag nem illik a hálószobába. Ez a takaró garantáltan szúrós, akkor meg nem szívesen bújnék bele. Szöszös. És elképzelni sem tudom, hogyan lehet mosni. A mosógépbe nem fér be. És a gyapjú irtó kényes... nagyon gyorsan megfilcesedik, összemegy. Te mit gondolsz? Bevállalnál egy ilyet otthonra? :))

Nagyon elterjedt mostanában nálunk is az alpaka gyapjának felhasználása a fonalgyártásban. 

(a Nyírjesi Füvészkert és Vadasparkban fotóztam őkelmét a tavasszal)

 
Mivel volt szerencsém megsimogatni ezt a bohókás kis jószágot, saját tapasztalatból tudom elmesélni, hogy valami elképesztően puha, finom gyapja van, szóval teljesen megértem azokat, akik a belőle készült fonalakért rajonganak. A bébialpaka bundája pedig még ennél is finomabb. Nem kell megijedni, ezeket a dél-amerikai teveféléket (Peru, Bolívia és Chile területén él a világ alpakáinak 99 %-a) sem éri semmilyen sérelem a gyapjú eltávolításával. Sőt... Az alpakát is nyírják, többnyire kétévente, de az igazán finom gyapjúhoz fésüléssel jutnak hozzá. Fésülgetik, fésülgetik, míg a puha alsó szálak beleragadnak a fésűbe (nagyjából úgy néz ki, mint amivel a szobacicákat szokták vedléskor bundátlanítani).

Az alpaka gyapja sokkal könnyebb, finomabb és puhább a juh gyapjánál, ezért előszeretettel készítenek bele különös finomságot igénylő babaholmikat is, mivel egyáltalán nem szúrós.

Én mindig inkább ezt a gyapjúfonalat javaslom azoknak, akik ragaszkodnak a természetes gyapjúhoz, amikor sálat, sapit vagy más meleg holmit választanak.