A kihívások azért jók, mert felmérheted vele, mire vagy képes, és leküzdheted a kishitűségedet. Ezért szeretek néha-néha belevágni egy-egy rövid határidős tesztkötésbe, horgolásba. Ilyenkor teljesen lutri, mire bólint rá az ember, mert a tervező többnyire csak a típust és a technikát határozza meg a felhívásban, többet nem árul el róla.
Most épp egy amigurumi (kis horgolt baba-figura) volt a felhívás tárgya, néhány napos határidő mellett. Időnként én is készítek ilyen figurákat, többnyire saját tervek alapján. Azt már biztosan meséltem róluk, hogy roppant időigényesek, nagyon aprólékos, odafigyelős, számolós feladat, és rengeteg munkaórát el lehet tölteni velük anélkül, hogy az ember úgy érezné, hogy valamerre halad is.. :) Az én trükköm, hogy először (amennyiben lehetséges), a figura arcát készítem el, így van, aki mosolyog rám, amíg befejezem a többi kis aprólékot is.
A tesztben egy kutyust készítettünk a Gombolyag magazin őszi számába, a tervező Szilágyi Andrea. Egy ilyen teszt során első kézből kapjuk a leírást, a feladat lényege pedig az, hogy megtaláljuk benne a hibákat és azokat a pontokat, ami nekünk Lyukasnak tűnik, tehát nem egyértelműen következik egyik lépés a másikból. A cél, hogy a minta megjelenésekor már tökéletes legyen, és akár egy kezdő kézimunkázó is elboldoguljon vele, amennyiben ismeri az alapöltéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése