Összefogás-lehetőség-közös élmény...mi minden belefér egy focis takaróba ;-)

Általában jó előre megtervezem, miről és milyen sorrendben szeretnék írni, de most sokat gondolkodtam, elmehetek -e a mindennapi események mellett. Elvégre a kézművesség, az alkotó tevékenység a teremtésről és nem a rombolásról, a kreatív elméről, az odafigyelésről, a gondosságról szólt. 

Éppen ezért döntöttem végül úgy, hogy megbontom kicsit a jól megszokott rendszert, és ma valami egészen mást veszek elő. Két megrázó esemény történt a héten, ami megbolygatta a mi kis magyar hétköznapjainkat. Az egyik csütörtökön - ugyanis a magyar futball válogatott meccset nyert a pótselejtezőn a norvégok ellen. A másik pénteken - tragikus terrortámadás érte a francia fővárost, sok-sok életet követelve. Nem az én tisztem, hogy állást foglaljak... nem is fogom megtenni. Amiért kiemeltem ezt a két eseményt, az a következmény, a hatás, amit kiváltottak. Az egyik összehozott, a másik megosztott. Még akkor is, ha az összetartás álarcába burkolva tette is. Az egyik reményt keltett, a másik rettegést... Hiszem, hogy a szeretet ereje, a remény és az összetartás jelenthetnek mindkét helyzetből kiutat, ezért arra kérlek Téged is, hogy ma koncentráljunk erre - és gyújtsunk egy gyertyát a terror áldozataiért világszerte. 

A nyáron mutattam egy takarókezdeményt.. a facebook oldalon egy rejtvényfejtős játék is kapcsolódott hozzá (ami nagy bánatomra eredménytelenül zárult, nem sikerült kiszámolnotok helyettem, hogy pontosan hány darab fekete és mennyi fehér darabkát kellene is legyártanom az optimális végeredményhez.). A takaró a keresztfiamnak készül, és időről időre elő is kerül az üresjáratos időszakokban. Persze, hogy focis..mi más lenne. 

Nem vagyok nagy focidrukker. Igazából, ha őszinte akarok lenni (és miért ne akarnék...) kifejezetten utálkozós vagyok inkább, ha erről a labdakergetős csapatsportról van szó. Talán azért is, mert amiért a rókának savanyú a szőlő..mert sosem nyerünk semmit, az pedig annyira kiábrándító.. hát nem?

Csütörtök este éppen Krisszel beszélgettünk, amikor láttam a "Ria-ria-Hungária"-s facebook posztjából, hogy már megint valami meccset néz (mázlimra a férjem csak?? a Forma 1 szerelmese). Mi mást.. A magyar válogatott EB pótselejtező meccse volt...jöttem a szokásos vitriolos kritikámmal, aztán eszembe jutott, hogy miért is vagyok ennyire negatív? Miért nem tudok együtt várakozni, örülni, reménykedni Vele? Hiszen a barátom.. Hát egy estére feladtam a fociundorítiszt és végigizgultam vele a meccset élő közvetítésben folyamatos chatkommentárral.. :) A kommentátor természetesen Ő volt. Meglepően élveztem, együtt izgultam, szorítottam, "hurráltam" (by kis Sas) a tömeggel én is itthon a gép előtt. És tényleg katartikus élmény volt, hogy a 600 fős magyar delegáció a 23 ezres tömeget is túlkiabálta.. nem mondom, hogy valami elképesztően technikás játékot láttunk, de végül nyert a csapat, és ezzel kapott egy esélyt, hogy kijusson az EB-re... persze ehhez ma este itthon is jól kell szerepelnie. Miért kellett ez a hosszú mese? Mert ez az este valami pluszt adott a barátságunkhoz, és úgy érzem, hogy én is sokat merítettem belőle. A közös élmény kapcsolatot jelent. A közös vágy, akarat, szándék.. a hatalmas stadionban áradó energiák, a nemzeti egységtudat olyan finom kis esszenciái, amiről sosem gondoltam, hogy épp egy utálatos focimeccsen fogom megtapasztalni. Olyan jó lenne a hétköznapjainkba is átcsempészni ebből a varázsból valamennyit...

Ennek örömére nekilátok befejezni a focis takarót..ez legyen az én hozzájárulásom a nagy jóságokhoz. :)

Apropó takaró... Kikértem a szakértő úriember véleményét, hogy akkor hogyan is lenne jó elrendezni a foltokat, hogy leginkább focilabdás legyen - mert az Te is látod, hogy így ezért elég furi. Ugyanis Krisz nem csak nézi, de űzi is a labdakergetősdit, méghozzá magas szinten volt NB1 futsal válogatottként és kispályás, no meg középhátvéd csudálatosságként..ma már csak hobbifocistaként, mivel vén, mint     én   az országút. 

Szóval a válasz:

"Egy fekete ötszöget minden irányban fehér hatszög vesz körbe. Ennyi."

Khm... hogy a fekete az ötszög? És nem hat? Hááát...khmm... Azt hiszem, akkor most nekikezdek a bontásnak. 

És hogy a nyilvánvaló bölcselkedésen túl mi a mai bejegyzésből megtanulható kézműves okulás? A pasik is jók valamire..  Ha az ember előbb kérdez, és csak aztán dolgozik, akkor kevesebbet hibázik. ;-)

Jah..és a mai blogbejegyzés témáját is Neki köszönheted. ;-)