Száz bejegyzés, száz kis morzsa - belőlem és belőletek

Nem akartam blogot írni, mert egyszer (na jó...nem egyszer) már nagyon lelkesen belefogtam és megpróbáltam, aztán persze eltunyáskodtam, és nem lett belőle semmi. Egy valamit biztosan köszönhetek Erikának, aki egy ideig cicamamáskodott velem - regisztrálta ezt a blogot és rávett arra, hogy írjak. Ahogy Ő mondta - ha a facebookon annyit tudok csivitelni egy-egy elkészült darabról, akkor talán ennek jobb felület lesz ez a virtuális napló, ahol kitérhetek  a részeltekre is, meg mindenre, ami még eszembe jut. 

Jöttek a kétségek... miről fogok írni? És ha írok...akkor lesz aki elolvassa? Érdekel valakit, amit csinálok, amivel foglalkozok? Az alkotásaim, a terveim, a mintáim, az életem apró-cseprő kis szösszenetei...

Aztán nagyon gyorsan elérkeztünk a 100. bejegyzéshez, én meg csak kapkodom a fejem, mert mostanra naponta 80-100 látogatója is van ennek a kis blognak, és még azt is kibírtátok, hogy a nagy betegségözönben hetekre eltűntem halódni. 2014. októberében nyitottuk meg ezt az oldalt, azóta majdnem 10.000 látogatója volt összesen (ha elérjük a tízezret, akkor becs'szóra kibontok még egy üveg pezsgőt és kívánhattok valamit :D ). Legjobban a mintákat tartalmazó posztokat szeretitek és azokat, ahol mindenféle ajándék vagy trendtippet találtatok. Legalábbis a statisztikák szerint. 

Az én nagy bánatom (na jó...azért semmi tragikus), hogy nem beszélgettek velem ... ezt volt a legnehezebb talán legyőzni a blogírás motivációhiányos időszakaiban. Nem lenne ez gond, ha nem lennék lustamalac blogolni persze... Ha nem látnám a látogatási naplót, akkor azt hinném, hogy csak a magam kedvéért írok, holott nem így van. :) Bár nyilvánvalóan annak is megvan a maga varázsa, ha az ember megörökíti a mindennapjait, vagy egy ilyen szakmai blog esetén a technikákban, stílusban való fejlődését. Ennek ellenére nagyon sokat jelent nekem, hogy itt vagytok, olvastok, figyeltek, csevegtem velem a  facebook talán interaktívabb felületén...

Még mindig iránykeresésben vagyok, hiába a sokat markol, keveset fog nagy életbölcsessége. Mindent akarok. Mindenből egy kicsit. Ezt is szeretem, meg azt is. És nem segít, hogy Ti is ezt is szeretitek..meg azt is. :P Így viszont mindenből csak kevés jön, ezért választanom kellett, milyen irányba megyek tovább, és mivel fogok, tudok foglalkozni a jövőben. Amint már én is tisztán látom az utat, írni is fogok róla, addig pedig folytatjuk, amit eddig - jön két sapiminta és persze a videóleckék is elindulnak végrevégre. ;-)

Köszönöm Nektek ezt a szép kerek 100 cicamamimorzsát a kuckóból! Nélkületek nem jött volna létre.. legalábbis nem így és nem ebben a formában. ;-)

Aki nem akar lemaradni a friss bejegyzésekről, az iratkozzon fel a blog rendszeres olvasójának, és mutassa meg a google-nak is, hogy szeret itt nézelődni. Erre tökéletes a google+ gomb, amivel nem csak az adott bejegyzést, hanem az egész blogot is tudod ajánlani.