Bodzás István (Floro): Tappancs, a szivárványsárkány - a kezdetek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sziklafészek, és benne két sötét sárkánytojás. Az igazi szakértők tudják, hogy csak a legritkább sárkányoknak van sötét színű tojásuk. Olyanoknak, amikről még a sárkányföldi vikingek is csak suttognak, és kevesen láthatnak.

            A két tojás egyszer csak mocorogni kezdett, majd szépen megrepedt. A repedések egyre nőttek, majd egyikből egy sárkányfarok, a másikból egy sárkány fejecskéje bukkant elő. Ha lett volna valaki a közelben, így kiáltott volna rettegve: Sötét, nagyon sötét! Ez egy éjfúria testvérpár!

            Ez még nem minden, mert az egyik egy bátor fiú, a másik egy aranyos kislány volt. A fiú már kicsinek is gondoskodó volt, mikor ki tudott mászni a fészekből, bogarakat fogott, és nagy magabiztosan a vízbe is bemerészkedett, ahonnan halakkal tért vissza. Igaz, az angolnát utálta, mert az az első alkalommal megharapta. Etette és védte a húgát, mert a szülői pár valami miatt nem tért vissza. Kemény idők voltak, a vikingek és az emberek abban az időben rettenetes harcokat vívtak.

            Aztán felcseperedtek az ikrek, a fiú barátja volt minden jó sárkánynak, sok barátja lett, de a lány szomorú volt, mert szeretett volna egy másik éjfúriát találni, egy fiút, akivel családot alakíthatna.

            Egy napon aztán a jó sárkányokat hatalmas veszély fenyegette, és a fiú éjfúria ezt nem nézhette tétlenül. Egy mindig éhes Dinosárkány vagy a zsákmányukat ette meg, vagy őket. Mivel a fiú még nem volt elég erős, hogy legyőzze, így legalább sok zsákmányt segített ejteni. Így az éjfúria nyomán az emberek falvaira sárkánycsapatok csaptak le, elvíve a juhokat, tyúkokat. Nem akartak ők rosszat, de a gonosz Dinosárkányt etetni kellett. Az emberek pedig gyűlölték a sárkányokat.

            A Dinosárkány más sárkányokat is evett, így a testvérek most először váltak el egymástól. A fiú inkább egy másik szigetvilágba küldte a lányt, akinek még neve sem volt, hiszen nem volt, aki adjon neki. A lány kicsit sírt, mert a sárkánylányok is csak ritkán sírnak, és akkor is kicsit, majd elindult, hogy a testvérének könnyebb legyen a többi sárkányra vigyázni.

            A lány éjfúria pedig három napok keresztül szállt, egyre csak repült, míg annyira ki nem fáradt, hogy megpihent egy kis sziklás szigeten, és rögtön el is aludt. Békés alvásából robajos csörtetés ébresztette fel. Egy nagy húsevő piros szemű vadkan száguldott felé. Szerencsére gyorsan felröppent, így el tudta kerülni a vadkan agyarait. Ám a szörny a levegőbe pattanva tovább üldözte. A lány nem tudott magasra repülni, így gyorsan távolodott a bokrok fölött, amibe a vadkan viszont belekeveredett. Az éjfúria szeme menedéket keresett, és a sziklák között talált is egy barlangot. Gyorsan belebújt. A nagy ijedtségre szuszogott párat, de már hallotta, hogy a vadkan áttöri a bokrokat. Gyorsan lejjebb húzódott, és közben arra gondolt, bárcsak egy hősi sárkányfiú segítene. De a sárkányfiúk másfelé szálltak, és lány kénytelen volt menekülni. Szaladt jobbra, fordult balra, ám egyszer elfogyott az út, nem tudott hová menni. Nagyon félt, mert a homályban megjelent a vadkan vörös szeme. Már elfutották a szemét a könnyek, mikor a föld megmozdult, és egy Suttogó Halál tört fel a sziklák mélyéről. Elkapta a vadkan nyakát, és lehúzta az üregbe.

            Hatalmas csatazaj után hirtelen csönd lett. A lány aggódva nézett le, de csak a sérült sárkányt látta. Óvatosan lenyúlt érte, és felhúzta. Tudta, hogy a napfényre nem viheti. A Suttogó Halál is olyan ritka, mint az éjfúria, hát vigyáznia kell a hősére. Halat és virslit szerzett neki, bekötözte és ápolta is. Mikor a Suttogó Halál magához tért, szerelmet vallott neki. A fiú először szégyellős volt, mert nem hitte, hogy egy ilyen szép sárkánylány éppen őt szereti, akit még a Suttogó Halál lányok is Nagylábnak csúfoltak. Az éjfúria lánynak azonban csak ő tetszett, így összeházasodtak, a lányt pedig elnevezte Nagyláb Szépségnek.

            Sokáig boldogan éltek, és egy szép őszi délutánon kisfiuk született, aki félig éjfúria, félig suttogó halál lett. Az éjfúriák gyorsaságát és a suttogó halálok kincseit örökölte, de a nevét az anyukája adta, az apukája után. Nagyláb fia, a kicsi Tappancs. Belőle lett az első szivárványsárkány, aki suttogó halálok színes kincseinek színeit viselheti.
Ha szeretnétek olvasni a kis szivárványsárkány újabb kalandjairól is, akkor jelezzetek vissza nekünk, mert Pisti és Boldi biztosan szívesen megosztják Veletek is ezt a kedves mesét. :)