A Varázslatos erdő meséi - Ki az a Nindzsi-Nindzsi?

A szokásostól eltérően most egy mesét hoztam Neked. A mesét Édesbaba regélte nekünk az egyik este, és azóta még néhányszor cifrázta is persze. Édesbaba a jövő hónapban lesz három éves, de már most vagy még mindig elképesztően színes fantáziával talál ki meséket, történeteket, eseményeket, különleges lényeket. A sztorik többnyire viccesek, néha életszerűek, néha extrémek, és akadnak egészen félelmetesek is, bár szerencsére ritkán. Nem néz és nem hall olyasmit, ami a korának nem felelne meg, de mégis csoda, ahogy fűzi egy - egy történet szálait. Nem tudom, kitől örökölte... (na jó, tudom. :)) a dédipapájától)

Álljon itt tehát az én háromévesem kis mesélje egy kicsit összefűzve az esténként elhangzó újabbnál újabb részleteket (a szóhasználat furaságát is neki köszönd)...felkészül anya, aki előtt ott a remek feladat, hogy karácsonyig előállítsa a Varázslatos erdő összes szereplőjét. Mese már mindenkiről született, úgyhogy mielőtt belekezdek egy új figurába, a mesét is megkapod hozzá. ;-)

Ki az a Nindzsi-Nindzsi?

A Varázslatos erdő mélyén élt ő otthonában Nindzsi-Nindzsi. Azt nem tudja senki, honnan ez a különös név, de így hívja őt mindenki. Feltéve, hogy találkozik vele, mert az nem olyan egyszerű ám. A Varázserdő lakói közül sokan ismerik, rengeteg barátja van. Egy, kettő, három, húsz. Állatok és tündérek is. Fák és virágok. 

De még mindig nem tudjuk, ki is ez a kisfickó. Fickó egyáltalán? A válasz: perszeeee. Nindzsi-Nindzsi ugyanis egy manófiú. Akkora, mint egy mókus, a kobakján zöld, csúcsos manósapi, a lábán csizma. Még köpenye is van, no meg nadrágja...milyen meglepő. Az erdőben szaladgál, bujkál és játszik. kavicsokat dobál a pocsolyákba, kiássa a gyökereket, kergetőzik ő barátaival, és mindig nagyon elfárad este. Olyankor szokott ugyanis reggelizni. Kakaót és kiflit (autentikusan kakajt és kifvit), mert nagyon szereti. Banánt is eszik almával, no meg persze levest és husit, és sajtot. De legjobban a fagylaltot szereti. 

A mi kis kománknak van egy nagy botja, azzal szokott sétálni és piszkálja vele a lepotyogott leveleket, hogy megtalálja a gesztenyét, mogyorót, makkot. Azokat aztán kosarába gyűjti, hazaviszi, elássa. (Szerintem spájzolási céllal, de ez még nem derült ki) Ha almát talál, azt mindig megeszi, mert nagyon szereti finom, édes almákat. 

Ő otthonában alszik (igen, tudom...de ragaszkodjunk az eredeti szöveghez) baglyos ágyában. Hogy hol van az a bizonyos "ő otthona"? Egy nagy fában az erdő közepén. :)

Így tehát az én feladatom testet adni Nindzsi-Nindzsi manóuraságnak, és a kis cimboráinak. :)

Te is meséltél gyerekként? Voltak figurák, akikre emlékszel még? És a gyerkőceidnél vannak visszatérő regehősök? :)

Küldd el nekem Te is a mesédet vagy a porontyok meséit...őszintén nagyon-nagyon kíváncsi vagyok rá!