Tavasz kendő - tavasz sál

Elkészült lassan a sokat emlegetett Tavasz kendőm, így eljött az ideje (végre) az erről szóló bejegyzésnek is. NAgyon rendhagyó lesz ez a poszt...részben "szakmai", részben pedig végtelenül személyes. Nézd ezt most el nekem.
Kendőt szeretek kötni és horgolni is, de tényleg egészen régen volt, hogy nekikezdtem egy kötött kendőnek. Ennek az az oka, hogy egy folyamatosan ismétlődő mintájú horgolt darab egyszerűen kezelhető akkor is, ha az ember félreteszi egy kicsit. Amire - az előző beszélgetésünkre utalva - hajlamos vagyok. Sajnos. Mostanában több tervező jelentetett meg ingyenes mintát a Ravelryn, és rákívánkoztam egy kötött csodakendőre. Csak úgy, magamnak. De ha már rákívánkoztam, akkor különleges fonal dukál hozzá, mert így kerek a történet. Rendeltem is gyorsan egy kézzel festett fonalkülönlegességet a Bilum csapattól, és Zsófi el is készítette azt a fajta hosszan színátmenetes festést, amit egy ideje kinéztem már magamnak. 

A fonal tehát: Kokomo (510 méter, 110 gr), kézzel festett gyapjú fonal, az elkövetője "Bilum" Zsófi, a festés színe pedig Béni. 

A minta:  Gombolyag Magazin 2016/1. sz, a tervező Fehér Zsuzsanna. 

Az eredeti minta Lana Gatto Ottocapiból készült, mégpedig 3 gombóc felhasználásával (vagy a Bilum féle 510 méteres hosszan festett gombolyagból). Ehhez képest annyit módosult az én választásom, hogy mivel vékonyabb a fonal, a forma továbbra is asszimetrikus és nyújtott, de inkább nyújtott, mint széles, tehát a végeredmény sál és nem kendő, de annyi baj legyen. Legalább kötnöm kell egy másikat is. :)

Tapasztalat a mintával kapcsolatban:


Nekem kifejezetten tetszett a leírás és maga a minta egyszerűsége. A képek alapján valahogy nem állt össze, hogyan alakul majd ki a forma. Aggódtam, hogy lesz ebből végül kendő, mert így összességében elég miniméret volt. Buta kérdéseket szerettem volna feltenni a tervezőnek. Például, hogy mikor kell elkezdeni a fogyasztást, és hasonló botorságokat. 

Ebből az a tanulság, ami már sok-sok mintával kapcsolatban elhangzott, és Neked is csak ezt tudom tanácsolni a bosszankodás, idegeskedés, és előreaggódás helyett:

Kapcsolj "agyhalott" üzemmódba, és mindig csak a következő sor leírását hajtsd végre, NE GONDOLKODJ ELŐRE!!

Ez a legnagyobb titok. Nekem elhiheted. ;-)

Szóval szépen kötögettem folyamatosan, abban a sorrendben, ahogy a tervező leírta. Ebben persze nagy segítségemre volt - ahogy a minta monotonitásának eltűrésében is -, hogy mikor, milyen eseményláncolatok alatt kezdtem neki. A családunkban történt egy tragédia még áprilisban - egy lakástűz, ami egy közeli hozzátartozónk elvesztésével zárult. Felfoghatatlan és sokkoló helyzet volt. A részletek nem fontosak, inkább csak az érzés, hogy kellett valami, ami eltereli a gondolataimat, és ami rólam szól, senki másról. Akkor kezdtem bele a titkos fonalamból a Tavasz kendőbe. Nem feltétlenül erre szántam, nagyon sok csodás kötött kendő mintát szereztem be mostanában, de mivel mind csipkés, ráadásul képről valamint angol leírásból kellene megkötni, úgy éreztem, hogy zombi üzemmódban nem fog menni. Monoton a minta, mert két soronként ismétlődik, semmi bonyodalom, laza asszimetrikus forma, egyszerű szaporítás a végeken. Az egyetlen flikkflakk a váltakozó kezdés, amit ha elnézel, lehet számolni, ha elszámolod, lehet visszabontani. Mondanom sem kell, hogy átlagosan minden negyedik sort bontottam. Ez az én formám. Szóval tévénézős projekt, utazós projekt, zombis projekt. Ha izgalomra vágysz, ne ennek kezdj neki.

Nem írtam még talán róla, hogy az elmúlt három évben a kisfiam babusgatásán kívül Édesapámmal voltam itthon, aki egy betegség után csak lassan lábadozott. A napjaimat ez a két nagyon fontos Férfi töltötte be, a férjem már "csak" a ráadás volt. Nagyon szoros volt a kapcsolatunk, ahogy nálunk ez a család minden tagjával így van, de talán az összezártság és egymásra utaltság - ha lehet - még jobban felerősítette ezt a köteléket. Mert nem csak Ő volt rám utalva, hanem én is Rá. A tanácsaira, a fiam lekötésében nyújtott segítségére, bölcsességére, figyelmére..nem sorolom. Gondolom, már rájöttél, hogy a sok múlt időnek köze lesz a történet folytatásához. A kendőcskémet is az ágya mellett ülve kötögettem eleinte, mert akkor jutott rá idő. közben beszélgettünk, csacsogtunk, vagy megoldottuk az élet nagy dolgait. Ő sem értette ám, hogy milyen kendő lesz ebből a furcsa formájú izémicsodából, de azért csak kötögettem rendületlenül. Egy súlyos tüdőgyulladásos-felsőlégúti frincfranc lesöpörte a lábáról az egész családot ezen a tavaszon-nyárelőn. Egyszerűen nem tudtunk kivergődni belőle. Az Ő gyenge szervezetét sem kímélte sajnos, és ilyenkor mindig speciális kezelésre szorult az elmúlt években. Péntek reggel jött érte a szállítómentő, Anya kísérte. Előtte bosszankodtunk a késés miatt, mesét nézett Édesbabával, megvitatták, hogy mindenki mindenkit szeret. Bejöttek bohóckodni a cicák. Már készen voltunk, úgyhogy üldögéltünk hármasban és beszélgettünk, én kötöttem a kendőmet. Mire felértem a mentő után, Apa már nagyon szarul volt.. annyira hirtelen történt minden, nem is értettem, értettük...délutánra feladta. Egyszerűen csak elment, pát intett, és ma már a csillagok közt él. Ahogy a kisfiam mondta: "anya, Papa hazament végleg". Édesbaba még csak 2,5 éves, és lám, mennyivel többet tud, mint mi. Érte jöttek angyalok, tündérek, Rózsaszirom, Lila és Kék. Szintén az Ő verziója a történtekre. Ennek már két és fél hónapja, lassan három, de még mindig képtelen vagyok magamhoz térni. HA vesztettél el már valakit, akkor tudod, miről beszélek.

Szóval az elmúlt hónapokban nappal csináltam, amit kellett, éjszaka pedig kötöttem, filmet néztem, és kötöttem, a kertben ültem és kötöttem. Sorban álltam és kötöttem. És mindig csak a Tavasz kendőt. Képtelen voltam abbahagyni, és mással foglalkozni. Így aztán el is készült, és belekötöttem az emlékeimet, a szeretetemet, a könnyeimet, a gondolataimat, a kérdéseimet, és a válaszokat, amiket most még nem értek, talán idővel érteni fogok. 

Elkészült hát. Apa, Bátyja...remélem, megkapom rá az örök kritikus jóváhagyásotokat. Isten Veletek! Örökké hiányozni fogtok!