Helyzetjelentés

Egy picit elhanyagoltam a bejelentkezéseket, de mentségemre legyen mondva, hogy az ünnepek nálunk mindig kicsit túlzsúfoltak. Bár gondolom, sokan vagyunk ezzel így. Egy kedves ismerőssel beszélgettünk tegnap, és Ő mesélte, hogy a férje és az Ő szülei is elváltak, senki nem hajlandó egy helyen találkozni, úgyhogy 4 helyre plusz a nagyszülőkhöz mennek ilyenkor a 2 nap alatt. Nálunk éppen fordítva van. mindenki egy kupacban van.. és persze hol máshol, mint nálunk. Ez egyrészt nagyon jó, másrészt elképesztően kimerítő, úgyhogy a Karácsony utáni 1-2 nap a regenerálódás jegyében telik nálam. ;-)

Ennek örömére belevágtam a még elmaradt projektekbe. Nekikezdtem a Suttogó Halál Ősárkányi Felsége megvalósításának, természetesen Boldizsár kedvenc szivárvány színeiből. :) És párhuzamosan befejezek egy e-book olvasó tokot, agyalok egy kesztyűn és még ezer máson. 

Most éppen Patrik fiamnak találtam ki egy mellényt Himalaya Denim fonalból, ami puha pamut, és nagyon érdekes farmerszínű festése van. Egy világosabb és egy sötétebb változatot fogok csíkosan kombinálni, és ezt fogom kiegészíteni némi törtfehérrel, amiből a nyaka és az ujja készül. Mert persze nem is én lennék, ha simán kötnék végre egy mellényt a saját porontyomnak is.. :) A lényeg, hogy felülről kezdtem (a nyakától) és innen haladok lefelé raglánszaporításos megoldással. Anno a kislány tunikát készítettem így, és már azóta piszkál a gondolat, hogy a babamellényt is ebben a formában kellene megpróbálni, mivel annyira utálok varrni, és utólag összeállítani, hogy azt elmondani sem tudom. A technikát kiegészítettem azzal, hogy mivel ez babaméret (vagyis nem baba, mert Patrik egy évesen 12 kiló és 90 centi), és ezért nincs olyan rövid damilú kötőtűm, amin teljesen körben tudnám kötni, így kénytelen voltam a magic loop-os megoldáshoz nyúlni. Egészen jól működik. :)

Itt tartok most:

A raglán megoldásnak az a lényege, hogy a kiszemelt darabokat köthetjük egyben, nem kell utólag összevarrogatni a részeket, ami hatalmas előny, mert így teljesen biztosan egyforma és egyenletes lesz a munka eleje és hátulja is. Ha nyitva hagyjuk és nem kötjük körben, mint ahogy most én, akkor ezzel a módszerrel készíthetünk kardigánt és bolerót is. Persze ennek is rengeteg formája van... Itt találtok róla mintaleírásokat is szerintem nagyon jól összeszedve. 

Én utálok rajzról kötni (horgolni viszont már csak rajzról szeretek), úgyhogy az én módszerem az, hogy egy gyors 10x10-es kötéspróba után kigondolom, hány szemmel kell nekiesnem, aztán ezt szépen felosztom 4 részre. Kell egy-egy nagyobb rész az elejének és a hátának, és két kisebb az ujjaknak-vállnak. Hogy érzékelhető legyen az arány: én most 92 szemmel kezdtem a nyaknál (ez kicsit bővebb, de még ugye ezután kapja a szegélyt, szóval így kellett) és így 33-13-33-13 szemnél tettem be a kötésjelölőket. Ha bögyösebb nőcire gyártunk pulcsit, akkor a háta mindig kevesebb és az eleje több. :) 

A szaporítást pedig én úgy csinálom ennél a fonalnál, hogy minden színe sorban (tehát minden másodikban) szaporítok úgy, hogy leveszem a kötésjelölőt, kötök egy szemet simán, visszateszem a kötésjelölőt és utána a következő szembe 1 sima-1 ráhajtás-1 sima, és csak akkor veszem át a jobb tűre. Szóval egy szembe három szem kerül. Így a szaporítás a válltól a hónaljig egy apró lyuksorral megy végig, nekem így tetszik. De lehet ezt zártan is csinálni a fenti minták egyike szerint, ahol csak egy vonal megy végig, és nem látsz lyukakat. Pasiknak az jobban áll talán, de gyerkőcöknél a lyukas is cuki. 

Azért választottam még ezt a módszert, mert azt szeretném, ha lenne egy icipici ujja a mellénynek, de csak egy minimális..mintha a rövidujjú póló ujját kicsit még felhajtogatnám. Ezt is fehérrel akarom szegélyezni, mint a nyakát, és a szegély az alján szintén ebből a színből készül majd. Folyamatosan fogom mutatni... kíváncsi vagyok a véleményetekre. :)

A magic loop pedig egy csoda dolog. Az a lényege, hogy egyszerűen húzgálod a körkötőtű damilját, és így mindig pont olyan hosszú, amire szükséged van.. Ez egy egészen jól használható videó hozzá. Azért szeretem, mert enélkül egyszerűen csak gyötrődik az ember.. saját tapasztalat, hidd el, túl vagyok néhány sírva bontáson. :D Sosem lesz itthon pont olyan hosszú damilos tű, pont abban a méretben, amilyen kellene, és lássuk be, hogy még a hozzám hasonló beteges gyűjtögetők sem tartanak itthon mindenből minden méretet. Lehetne persze Knit Pro tűket venni variálható tűkkel-damilokkal, de én annyi törésről hallottam, hogy egyszerűen nem vagyok hajlandó tizenezer fabatkát áldozni valamire, amit nagy eséllyel tönkre fogok tenni. Így pedig tökéletesen megoldható a körben kötés is. Persze vannak a nagyon profik, akik előkapják a zoknitűket, és mindjárt hatot, arra szedik fel és azon forgatják a kötnivalót, de nekem az is kínlódás többnyire. Néha ráfanyalodok, de ha csak tehetem, akkor inkább a damilcibálós magic loophoz nyúlok. ;-)