Téli napforduló - égjen a tűz az év leghosszabb éjszakáján

December 21. 

a téli napforduló ideje hagyományosan a keleti pusztai népek évezredekkel ezelőtt megtartott ünnepe.

A mai blogbejegyzésem kicsit rendhagyó lesz abból a szempontból, hogy most valami olyasmiről szeretnék írni, ami nagyon fontos nekem, és fontos mindannyiunknak. Persze volt már ilyen, de ez most másképp fontos. 

Nem lesz rövid... aham, hallom, ahogy most fájdalmasan felsóhajtottál és készülsz innen továbblépni, de igazán örülnék, ha velem maradnál erre a kis időre. ;-) Készíts magad mellé 3 napi hideg élelmet, rágcsálgass, én meg mesélek.. Figyelsz?

A téli napforduló az év leghosszabb éjszakája, ilyenkor minden sötétebb és félelmetesebb, mint máskor. A sötétség elborítja a világot, az éjszaka olyan hosszú, hogy a puszta vándorai azt érezhették, ennek már sosem lesz vége, sosem kel fel a nap, nem köszönt ránk a hajnal. Éppen ezért ki kellett találni valamit, ami távol tartja a sötétséget és az emberi-állati tudatban ehhez kapcsolódó veszélyt, ártó szellemeket. Azért ne ijedj meg.. okosak voltak már akkor is a sámánok, tudták, hogy a fény elűzi a sötétséget, az ünnep, a boldogság, az öröm, az egymásra figyelés pedig távol tartja a sötétség rémeit. 

A régiek ezen a napon ünnepeltek - ünnepelték a megújulást, az újjászületést és azt, hogy innentől visszahúzódik a sötét...világosságba fordul. Az ünnep neve: kara csun, azaz a sötétség visszafordulása. A magyar hagyományokban is ezért terjedt el a karácsony elnevezés Jézus születésének megünneplésére, mert a nép tudata összekapcsolta a kettőt. (Ha belegondolunk, nem is áll ez olyan messze egymástól, hiszen Jézus az Isten fényét hozta el az emberek közé, a betlehemi égen csillag világította meg a helyet, ahová érkezett, a fényes csillag vezette a bölcseket, pásztorokat hozzá... a fény mindig jóság, az életünk szebbé tevője, tiszta, és energiával teli. Fényhozónak is nevezik.)

Ehhez a naphoz a mi népünk hagyományai is nagy erővel kötődnek. A magyarok szerte a világban ezen a napon tüzet gyújtanak a legmagasabb pontokon, körbeállják, és énekelnek, hálát adnak azért, hogy együtt lehetnek, és imádkoznak egymásért, a magyarságért, azért, hogy a tűz fénye beragyogja az életüket, a szívüket. A fények lánca mindenkihez elért régen..jó szeműek észrevehették a magaslati ponton gyújtott máglyákat, tüzeket, és tudták, hogy nincsenek egyedül, a láng fénye messzire elég, és összeköti a szíveket.

Miért pont a tűz?

A tűz a négy elem egyike (tűz, víz, föld és levegő), szimbóluma a szenvedélynek, életerőnek, megtisztulásnak, erőnek, az isteni energiának. A magyarok számára különösen nagy jelentőséggel bírt. Egyrészt, mert a puszta népe számára a mindennapi élet legfontosabb segítője a tűz volt: meleget, ételt, fényt jelentett. A családi lét, élet középpontja, így a szeretet jelképe is. 

Ez egy csodálatos és a szó minden értelmében szívet melengető hagyomány, amit sokan próbálnak feléleszteni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy hogyan helyen élek, dolgozhattam, ahol megmutatták nekem, mennyire jó érzés körbeállni egy ilyen máglyát, énekelni - együtt énekelni, átélni az összetartozást egészen a legapróbb sejtedig. Nyugodtan mondhatom, hogy életre szóló élmény. 

Manapság egyre kevesebb hagyományunk van, nem számít a múlt, nem élünk a jelenben, mindenki valami elképzelt jövőbeli jóért gályázik, harcol és küzd. Ne tagadjuk meg azt, ahonnan jövünk, amik vagyunk. Az Ősök ereje, energiája segít minket a mindennapi nehézségeinkben is.  A Fény elűzi a rémeket, távol tartja a sötétséget. A tűz fénye, ereje felmelegít. 

Mostanra csak a kemény mag maradt, úgy hiszem. Ha nem bánod, folytatom...

Sok évvel ezelőtt megismertem egy fantasztikus embert, egy földi angyalt - Farkas Ibolyának hívják, és Tőle származnak a fenti sorok. Médium, angyallátó, és mélyen hisz..hisz bennünk, a magyarságban, a hazában, a földünk, az őseink erejében. Néhány éve alkalmam volt részt venni egy közös meditációban Vele, ahol megtanította nekünk azt a meditációt, melyben egészen közel kerülhetünk az őseinkhez, és kérhetjük a segítségüket, visszatalálhatunk a gyökereinkhez. Nincs engedélyem rá, hogy ezt megosszam veletek, de nemrég megjelent, sok éven át előkészített könyvében megtalálható ez a meditáció is a CD lemezen. Ezt nem reklámozási céllal írom, hiszen mindenki megtalálja Őt, aki keresi... csak azért, mert nekem hatalmas ajándék volt, hogy az Ő hangján hallhatom újra, vehetek részt a varázslatban. Magyarföldön, Velemérben a templomnál és a Héttörzsű fánál, az Őrségben, csodák földjén jártam Vele. Most azt kérdezed, miért kötődik ez a napfordulóhoz, a Karácsonyhoz... Azért, mert addig azt gondoltam, hogy aki túl sokat beszél a magyarságáról, a népe szeretetéről, a hagyományairól, az egyszercsak csuklyásan fog kukákat felgyújtani valahol a fővárosban. De ez hatalmas tévedés volt, és ezt nem félek beismerni. Azóta sokkal jobban figyelek arra, ami vagyok, aki vagyok, ahová tartozom. Az ősök hangjára, erejére. Szívesen énekelem a gyerekkoromban Édesanyámtól tanult népdalokat, öltözöm viseletbe alkalomadtán, festek - hímezek hagyományos magyar motívumokat, és mert Anya révén a a palócokhoz kötődöm, így főleg palócmintát.. 

2012 decemberében részt vehettem egy napfordulós tűzgyújtáson. Őszinte leszek ... először nyűgnek éreztem, hogy menni kell, mert hát a protokoll. Aztán aggódtam a csúszós utak miatt, és hogy szívesebben lennék otthon a melegben. Meg azért is, mert fene tudja, ki jár ilyen helyekre, és hát ez nem az én világom. Az volt. Alkonyatkor érkeztünk, már készen várt a máglya, de még mindenki vihetett egy-egy fadarabot, gallyacskát. Aztán körbeálltuk, meggyújtottuk, és amikor fellobbant, szinte az Égig ért a lángja...Megfogtuk egymás kezét, összekapaszkodtunk, és akkor énekelni kezdtünk. Elénekeltük a Himnuszt, a Székely himnuszt, a Palóc himnuszt..imádkoztunk. Giccsesen hangzik..? Nem volt az... nem akadt olyan köztünk (pedig szkeptikus és cinikus férfiak is voltak), aki ne hullajtott volna könnyeket, aki ne érezte volna át, hogy mi itt most tényleg nem egyedül vagyunk, nem vagyunk gyökértelenek, tartozunk valahová, és most igazán hazaértünk. Sokáig maradtunk.. forralt bort és teát ittunk, zsíros kenyeret, pogácsát ettünk. Mindenki hozott valamit, megosztottuk egymással. Beszélgettünk, énekeltünk még. És egyszerűen csak jó volt. Minden jó volt. 

Pici még a kisfiam.. ha bátrabb lennék, elindulnék Vele is. De idén mi itthon gyújtunk tüzet. Egészen aprócskát, de tűz lesz, bizony.. Sok helyen viszont összegyűlnek a közösségek. Tarts velük, menj el, keresd meg őket, bárhol is vannak (a kereső a segítségedre lesz). Tapasztald meg, mennyire más így várni a Karácsonyt... a kara csunt, a Fény, a Nap visszafordulását!  

A Magyarok Istene hozzon áldást a napjaidra!