Mikulásos-Télapós bejegyzést kellene most írnom, gondosan megkomponált képekkel, de valamiért ma ez nekem nem ment. Nem ment egész héten. Pedig tegnap este csizmát fényesítettem, gondosan ki is készítettük az ablakpárkányra, és hát persze hatalmas volt reggel a boldogság, amikor megtöltötte a Mikulás mindenféle jóval.
Ma van Advent második vasárnapja, a béke vasárnapja. Ahogy körbenézek a világban vagy akárcsak a szűk környezetemben, ebből most épp hiány van, úgyhogy kell ez a gyertya. Meg egyébként is kell. Ne merüljünk el most ebben, inkább csak azt kívánom, hogy járja át a szívedet a béke és a nyugalom, ahogy egy finom kakaóval, forró csokival, teával vagy egy pohár borral a kezedben üldögélsz a gyertyák mellett egy kicsit. Te gyújtottál ma gyertyát? A családdal? Vagy egyedül? Mert magadnak is érdemes ám.
Kerestem egy verset....mára ezt találtam.
Ágh Tihamér: Adventkor
Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodródozó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése