Eszter blogja, az Együtt és egymás mellett az őszi "Ismerjük meg egymást" játékunknál jött szembe velem, és azóta rendszeres olvasója lettem, mert kifejezetten olyan dolgokról ír kisgyermekes pszichoanyuként, ami a mindennapokban Veled is rendszeresen szembejöhet. Az Eszterrel készült beszélgetésemet olvashatjátok ma. :)
Ki vagy Te, aki a blogot írod? Mi a Te történeted?
Néha úgy érzem, teljesen kivagyok. :) De komolyra fordítva a szót: klinikai pszichológus vagyok, aki felnőttekkel foglalkozik. Egészen fiatal korom óta voltam mindenki "lelki szemetesládája". Gondoltam arra is, hogy orvos legyek, de elriasztott a tű és a szike. Így jutottam el oda, hogy talán pszichológiát kellene tanulnom. Amit az egyetem első évében erősen megkérdőjeleztem, mert akkor még nem értettem, miért kell nekünk élettant és anatómiát tanulni, békaboncolást nézni. De később rájöttem, hogy ezek nélkül mennyivel nehezebben tudnék dolgozni. Azóta felnőtt szakpszichológus lettem, és ugyan még vár rám néhány tanulnivaló, de addig is igyekszem segíteni az embereknek.
Néha úgy érzem, teljesen kivagyok. :) De komolyra fordítva a szót: klinikai pszichológus vagyok, aki felnőttekkel foglalkozik. Egészen fiatal korom óta voltam mindenki "lelki szemetesládája". Gondoltam arra is, hogy orvos legyek, de elriasztott a tű és a szike. Így jutottam el oda, hogy talán pszichológiát kellene tanulnom. Amit az egyetem első évében erősen megkérdőjeleztem, mert akkor még nem értettem, miért kell nekünk élettant és anatómiát tanulni, békaboncolást nézni. De később rájöttem, hogy ezek nélkül mennyivel nehezebben tudnék dolgozni. Azóta felnőtt szakpszichológus lettem, és ugyan még vár rám néhány tanulnivaló, de addig is igyekszem segíteni az embereknek.
A blogod címe: Együtt és egymás mellett...kik élnek
együtt? És kik csak egymás mellett?
Röviden: mindenki. Minden kapcsolatunkban vagyunk
együtt és egymás mellett is, enélkül nem is lehet. Hiszen mindenkinek szüksége
van a másikra, ugyanakkor igényli az egyedül töltött időt, az
önállóan szerzett élményeket is.
Mit ad a blogod nekünk, amitől jobb vagy könnyebb lesz
az életünk?
Szeretném hinni, hogy megértést. A célom az, hogy az emberek hajlandóak és képesek legyenek megérteni a másik érzéseit, viselkedését. Hogy képesek legyen újból együtt élni és kapcsolatokat kialakítani.
Szeretném hinni, hogy megértést. A célom az, hogy az emberek hajlandóak és képesek legyenek megérteni a másik érzéseit, viselkedését. Hogy képesek legyen újból együtt élni és kapcsolatokat kialakítani.
A kedvenc témád? Sokfélét mesélsz..van, ami hasznos,
van, ami érdekes és akad, ami személyes...
Nem igazán tudok választani. Azt gondolom, hogy mindenből lehet tanulni. Vannak bejegyzések, amiket kimondottan azzal a szándékkal írtam meg, hogy segítsek másoknak, vannak, amikkel példát szeretnék bemutatni (bizony, a pszichológus is csak ember :) ). Talán azokat a témákat szeretem a legjobban, amik engem is megdolgoztatnak: akár érzelmileg, akár hogy úgy tudjam átadni őket, hogy ne legyen túl szakmai, de mégis segítsen.
Nem igazán tudok választani. Azt gondolom, hogy mindenből lehet tanulni. Vannak bejegyzések, amiket kimondottan azzal a szándékkal írtam meg, hogy segítsek másoknak, vannak, amikkel példát szeretnék bemutatni (bizony, a pszichológus is csak ember :) ). Talán azokat a témákat szeretem a legjobban, amik engem is megdolgoztatnak: akár érzelmileg, akár hogy úgy tudjam átadni őket, hogy ne legyen túl szakmai, de mégis segítsen.
Mi
fér bele az ember életébe amellett, hogy Édesanya?
Hát ez nehéz kérdés. Hiszen nem elég édesanyának lenni, mellette háziasszony, feleség is vagyok egyben. Egyelőre. Lassan vagy kistestvér vagy munkahely is be fog lépni. Természetesen leginkább magamtól veszek el időt, hol az alvásból, hol a házimunkától. De hiszem, hogy ha valamit nagyon meg akarunk csinálni, el akarunk érni, akkor arra valahogyan varázsolunk időt. :) Arra kell vigyázni, hogy ne aprózódjunk el a szerepek, feladatok között, hogy meg tudjunk maradni önmagunknak.
Hát ez nehéz kérdés. Hiszen nem elég édesanyának lenni, mellette háziasszony, feleség is vagyok egyben. Egyelőre. Lassan vagy kistestvér vagy munkahely is be fog lépni. Természetesen leginkább magamtól veszek el időt, hol az alvásból, hol a házimunkától. De hiszem, hogy ha valamit nagyon meg akarunk csinálni, el akarunk érni, akkor arra valahogyan varázsolunk időt. :) Arra kell vigyázni, hogy ne aprózódjunk el a szerepek, feladatok között, hogy meg tudjunk maradni önmagunknak.
Mennyire "kell" megmerülni egyes
szerepekben: anya, feleség, gyerek? Tényleg kell az "énidő" nekünk
csajoknak?
Ahhoz, hogy meg tudjuk tapasztalni egy egy-egy szerephez kapcsolódó érzéseinket, minél inkább meg és át kell élnünk az adott szerepet. Minden pozitív és negatív érzést meg kell tapasztalni ahhoz, hogy kezelni tudjuk őket. Ezt most a dackorszak kellős közepén lévő kislányommal nap mint nap tapasztalom. :)
Az énidőről azt gondolom, hogy nagyon fontos. Magamon is érzem, hogy akkor tudok a lányommal türelmesebb lenni, jobban odafigyelni, ha van módom és lehetőségem saját magam feltöltésére. Ez sok minden lehet: torna, séta, egy jó film megnézése, vagy éppen (én most épp ezt gyakorlom) egy kis színezés. Lehet, hogy csak egy-két levélre jut időm, de sokat javít a kedélyállapotomon, hogy tudok egy kicsit olyan dologgal foglalkozni, ami nem feltétlenül kötődik a neveléshez. Még akkor is, ha együtt "rajzolunk" a Kistündérrel.
Ahhoz, hogy meg tudjuk tapasztalni egy egy-egy szerephez kapcsolódó érzéseinket, minél inkább meg és át kell élnünk az adott szerepet. Minden pozitív és negatív érzést meg kell tapasztalni ahhoz, hogy kezelni tudjuk őket. Ezt most a dackorszak kellős közepén lévő kislányommal nap mint nap tapasztalom. :)
Az énidőről azt gondolom, hogy nagyon fontos. Magamon is érzem, hogy akkor tudok a lányommal türelmesebb lenni, jobban odafigyelni, ha van módom és lehetőségem saját magam feltöltésére. Ez sok minden lehet: torna, séta, egy jó film megnézése, vagy éppen (én most épp ezt gyakorlom) egy kis színezés. Lehet, hogy csak egy-két levélre jut időm, de sokat javít a kedélyállapotomon, hogy tudok egy kicsit olyan dologgal foglalkozni, ami nem feltétlenül kötődik a neveléshez. Még akkor is, ha együtt "rajzolunk" a Kistündérrel.
A kreativitás szerinted hogy járul hozzá az egészséges
egyensúlyhoz az életünkben?
Szerintem
a kreativitás az élet minden területén jelen van a konyhától a rajzolásig.
Előbbire anyukám példája a legjobb: "olyan étel nincs, hogy nem létezik,
csak előtted még senki nem csinálta meg." :)
Sokan gondolják azt, hogy ők nem kreatívak. Én azt hiszem, csak eddig nem vették észre. hogy az élet melyik területén azok. Ha erre rálelnek, sokkal kiegyensúlyozottabbakká válhatnak. Mert ki ne örülne annak, hogy valamit egyedi módon tud megoldani? Legyen szó iratok csoportosításáról, gyerekek lefoglalásáról, horgolásról vagy főzésről. És azt hiszem, ez a kulcs: egyedi megoldási mód. Mert mindenki a saját szemüvegén át látja a világot.
Sokan gondolják azt, hogy ők nem kreatívak. Én azt hiszem, csak eddig nem vették észre. hogy az élet melyik területén azok. Ha erre rálelnek, sokkal kiegyensúlyozottabbakká válhatnak. Mert ki ne örülne annak, hogy valamit egyedi módon tud megoldani? Legyen szó iratok csoportosításáról, gyerekek lefoglalásáról, horgolásról vagy főzésről. És azt hiszem, ez a kulcs: egyedi megoldási mód. Mert mindenki a saját szemüvegén át látja a világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése