Valamikor a nyáron hoztam utoljára álomcsapdát, pedig igazán nagyon szeretem készíteni. Mostanában valahogy elmaradt. Részben azért, mert nem bombáztok újabb megrendelésekkel, személyes motiváció nélkül pedig nem szeretek álomcsapdákat készíteni, másrészt pedig azért, mert mostanában - ahogy az lenni szokott - lefoglal a bölcsis beszokós időszak minden kínja és szépsége. És kínja. Vagy azt már írtam?
Azt tudtad, hogy Stephen King regényéből készült egy Álomcsapda című filmadaptáció is? Ez persze thriller, szóval nem igazán az a műfaj, amit az én személyre szabott álomfogóim képviselnek, de érdekesnek mindenképpen érdekes. :) A Te fantáziádat is szokta piszkálni, hogy honnan jönnek az álmok? Miért azt álmodjuk, amit? Persze talán vannak egyértelmű álmaink, amikor az elme megpróbálja feldolgozni a nappal eseményeit, az elfojtott traumákat, a rossz vagy éppen jó élményeket, izgalmakat. Aztán vannak azok az álmok, melyek a félelmekből táplálkoznak. Vagy amiből az ember úgy ébred, hogy tudja, hogy vele történt, de kizárt, hogy "ebben az életben". A jóslóálmok. A vágyálmok. A "túlsokatettemvacsira" álmok. És még annyiféle.
Azért készítek álomcsapdákat, mert hiszek abban, hogy egy kis anyai mágiával (abból akad itthon bőven), meg lehet szűrni azokat a nemszeretem álmokat, amitől kellemetlenné vagy éppen félelmetessé válhat az éjszaka. Különösen fontos szempont ez akkor, amikor az embernek kicsi gyerkőce van. Nem véletlen, hogy bár régóta vágytam rá, de az első álomcsapdát a saját kisfiamnak készítettem el, aki nagyon sokat ébredt éjszakánként megmagyarázhatatlan sírással. Az én tapasztalatom az, hogy a rémálmaink teljesen megszűntek, az éjszakák sokkal nyugisabbak. Voltak. Amíg el nem kezdődött a bölcsimizéria. De ez másik történet.
Az álomfogó vagy álomcsapda eredetileg az ojibwa indiánoktól származik, és ezt vették át később a cseroki és a kajova törzs tagjai is. Innen terjedt el az 1960-70-es évek idején a pánindián mozgalom során, és lassacskán az amerikai őslakos indiánok többsége átvette ezt a szokást. Erről bővebben írtam egy korábbi bejegyzésben is, amit itt tudsz elolvasni.
„A jó álmok átjutnak a nyíláson, a rossz álmok viszont csapdába esnek a hálóban, s elvesznek a hajnal fényében.”
( Terri J. Andrews: Legend of the Dream Catcher)
Most egy olyan álomcsapdát hoztam, ami egy olyan hamarosan érkező kisfiúnak készült, aki már a mamája pocakjában bejárta a legszebb kirándulóhelyeket és túraútvonalakat. Magába szívta a természet szeretetét, az erdő illatát, a fák suhogását.
Különleges álomfogót készítettem neki. Az alapja meggyfa ágakból készült.
Natúr pamutfonalból horgoltam rá a hálót. A tollak igaziak természetesen. És kiegészíti még két ősfenyő kéreg darab, amelyeket a Mátrából hoztam haza átitatva csupa pozitív, áldott jó energiával. Imádom a Mátrát, a hegy erejét, szépségét, és az áradó nyugalmat. Szóval úgy gondoltam, egy pici babának ezek a sajátosságok kifejezetten jót fognak tenni.
Szimbóluma a bagoly, a bölcs öreg, a mindentudó, az éjszakai vadász, egyes kultúrák szerint egyenesen Ő hozza a születendő gyermek lelkét a túlvilágról. Szerencsemadár, a Hold, az éjszaka, és a csendes bölcsesség szimbóluma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése